Megfogadtam Dédének nem írok. Megígértem a Szalontaynak, megváltozom. Megesküdtem apámnak, egyszer hagyom, hogy benőjön a fejem lágya. Most pedig itt állok ebben a kevlár-neopren maskarában és rám szegeződnek a  kamerák. Nekem kell megmentenem ezt a szerencsétlen világot. Nekem???

Soha ilyen közel nem voltam még az öngyilkossághoz. Bekaptam a légpuska műszerolajtól keserű csövét. Lepróbáltam, a lábujjammal csont nélkül meg tudom húzni a ravaszt. Olyan idétlen nagylábujjam van. 40-es a mértem. Nevetséges. Egy férfinak nem lehet 40-es lába... De most mégis őszintén örültem, hogy a sátorvas és a ravasz közé könnyedén befér a buta nagylábujjam... A műszerolaj  keserűből átcsapott édesbe, ahogy megmozgattam a lábujjam fejét és a ravasz apró holtjátékát próbálgattam..

Líbia csak ürügy. Japánban meg az UFO-k garázdálkodnak. A maják megmondták. Itt a világvége. Anyám megnyugodhat mégsem kell az összes pénzt visszafizetni a banknak. Apámnak pedig felsőbbrendű mosollyal vághatom a képébe, látod ezért nem kellett megnősülni, ezért nem kellett vállalkozásba kezdeni, ezért nem kell az unoka... Tudtátok, hogy a líbiai olaj kiváló minőségű? Hogy az olaszok tőlük veszik a szükséges nyersolaj egy negyedét? Alacsony kéntartalom, kiváló alapanyag az ólommentes 95-öshöz... Kína, meg a nagy Amerika meg szarik a kvótákra, ólomra, a környezetvédelemre és az esőerdők irtására. Mondom holnap úgy is itt a világvége, maják meg fekete lyukak nélkül is.

M-ke nem egy csili-vili álomautó. Mégis megbámulják a férfiak. A lány olyan, mintha egy Lolitát meg egy professzionális escort-kéjnőt mixelve koktélként szolgálnánk fel neked. M-ke bármikor falhoz állít a kérdéseivel. Szilikon melleket szeretne. Hozzá is költözik ahhoz, aki megveszi neki. Vagy örökké a szex-rabszolgája lesz. Némán szívja két szívószálon keresztül  a Sex on the Beach-et. Három könyvet már olvasott, ezt írja az amerikai típusú, a feszülős miniszoknyájához hasonlóan kurta életrajzában. Mindhárom jól kereső éjjeli pillangókról szól. Piros rózsa tündöklik orcáján/Szép kaláris tetszik az ajakán/Kit sok vitéz kíván/Szép voltát csudálván/De csak héában szeretik sokan...  

Az országot három belső körös politikus osztotta fel. Afféle kiskirályokként a párt legerősebb emberei. Ettől függetlenül senki ne higgye, hogy nem érzik magukat jó hazafinak. Senki ne gondolja, hogy ne vésték volna az eszükbe, a Haza mindenek előtt. De valahogy mégis csak egy disznóól maradt ez a Kárpótlás- medence. Nézem őket a tévében. Nézem az új frizurákat, az éppen csak betört, méregdrága öltönyöket. Szépen vasalt ingek, tört aranyból újraöntött mandzsettagombok. Csak az embereket hiányolom. Valakit, akinek lenne elég bátorsága, lenne mersze szembenézni önmagával. Találkozás egy fiatalemberrel. Karinthy!  - Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tűntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé...

Egyszer felhívom Peter Jackson-t és megmutatom neki a tarcali bányatavat. Megmutatom neki, hogy meleg április végi estéken a hobbitok megfürödnek ebben a zöldesen himbálózó vízben. Viszek majd szendvicset. Füstölt kenőmájas, vizes kiflivel, Túró Rudival. Előveszek egy kis almapálinkát öblítésnek. Kísérőnek szőke vagy barna kóla esetleg "szup". Amikor Jackson már csak vigyorog, akkor gyöngéden hátba vágom. Ne ezt mondtam bazd' meg! Itt forgassál!

Paradicsomdaráló! Ezt szajkózta a fejkendős, otthonkás, 60 körüli néni egy ukrán eladónak a nyíregyházi KGST piacon. Az ukrán egy plédet terített a kocsija motorháztetejére és használt alkatrészeket rakosgatott egymás mellé. Időnként ránézett az egyre nagyobb vehemenciával üvöltöző nőre. Paradicsomdaráló!!! - és közben jobb  kezén három ujját egymáshoz szorítva, könyökből rázta hozzá az alkarját.

Nye panyemájú! - ismételgette egyre kétségbeesetten a magas, kötött pulóveres, barna férfi. Most úgy tűnt egyszerre legalább 20 centimétert zsugorodott a testmagassága az értetlenség súlya alatt.  

Az asszony, ekkor úgy döntött, szótagolva is elmondja, ha így nem érti a buta hohol: Pa-ra-di-csom-da-rá-ló! Ezt hajtogatta, minden szótagot kíméletlenül megnyomva. Az "r"-ek úgy peregtek a nyelve hegyén, mint egy repülő rotorja.

Az ukrán összeszorította, beszívta az ajkait és kikerekedett szemmel rázta a fejét. A nő ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve elmutogatta, hogy papírt és tollat kér. Az ukrán az 1200-es Zsiguliból egy vonalas füzetet meg egy kicsit folyós tollat kapart elő. A nő kikapta a kezéből és nyomtatott betűkkel odavéste: PARADICSOMDARÁLÓ.

Az ukrán orrá alá tolta, aki még inkább kétségbe esett. Egyik kezét a szívére tette és aprókat hátrálva, egyre hevesebben rázta a fejét, azt remélve, hogy a nő felhagy az ostrommal.

A nő ekkor így szólt: hogy nem érted, de még olvasni sem tudsz! Azzal sarkon fordult és továbbállt.

Nagyapám kertjében a szilvafák voltak tiltottak. Egyszerűen tilos volt róluk enni. Papó, a gyümölcs érésétől kezdve, minden nap akkurátusan felszedegette a lepotyogó szemeket, a surcába rakosgatta majd érdes ujjaival egyenként megszabadítva a portól az isteni mannát belerakosgatta a szilvákat a cefrés hordóba. Egyszer a csemegeszőlő érésének kezdetén látogatóba jött hozzánk. Édesanyámmal szétnéztek a kertben, majd jóanyám az egyik szőlőtőkénél egy jóképű fürtöt kezdett el leszakítani. Nagyapám a barbár tettől megrettenve csak ennyit kurjantott: Há' mé' kell azt leszedni, jobb lenne az a borba.

- Ugyan apu, hát a csemegeszőlő nem jó a borba! - felelte nevetve anyám.

- Honnan tudjátok, ha mindig megeszitek? - húzta össze a szemöldökét nagyapám...

Eljön a világvége? Holnap, vagy holnapután? Vagy még fizessem be a következő törlesztőrészletet?