- Pedig két hete még eljátszottam a gondolattal, hogy kizárlak és végignézem, ahogy a zombik és vámpírok szétszedik a tested - mondta  lány és kajánul vigyorgott, miközben a fiú mellbimbóját cirógatta.  

A srác nagyot szívott a cigarettájába. Elvileg leszokott, de most a kiadós szeretkezés után, nem bírt magával. Lábujjaival zongorázott, összedörzsölte őket és közben élvezte, ahogy a nikotin birtokba veszi a testét.

- Ezek csak szeretnének zombik vagy még inkább vámpírok lenni. Szeretnének friss vért szívni, friss, roppanós húsba harapni. A falás és szívás idejére ismét érezni, hogy van bennük valami emberi. Egyszer, amikor a zombikra vadásztunk az egyik haverom azt mondta, ha a férgekben maradt még valami belőlünk, akkor hatni fog rájuk a zene. Guns and Roses-t kapcsolt be. Üvöltött az autóból, nekem már remegett a lábam az adrenalintól, és az M16-os táncolt a markomban. Egyszer csak megjöttek. Rohantak felénk, még Axl-t is túlüvöltötték. "You could be mine!!!!" Most is érzem, ahogy sikoltva, tombolva rontanak ránk, de a vérszomjuknak semmi köze sem volt a zenéhez. Egy másik alkalommal Beethovennel is próbálkoztunk. Mondscheinsonate, Für Elise. De semmi. Nekem csorgott a könnyem, ahogy szétloccsant a fejük, de semmi. Beethovenre lövöldöztünk. Fura volt. Nekünk morbid, nekik pedig legfeljebb találó - vicsorgott az idétlen poénján - Nem többek a fehér foltnál, ami minden tyúkszarban ott világít.

- Én sem bírom a klasszikus zenét! - felelte kajánul a lány. - A szüzességem úgy veszítettem el, hogy  az akkori pasim Vivaldi négy évszakját tette a cdbe. Mégis olyan átkozottul puhapöcs volt, hogy nem szakított át rendesen... Van az vihar tétel, tudod! - nézett a srácra kissé pirulva, macskásan - Szóval én egy szelet vajas kenyeret is durvábban kenek meg. Nem is vérzett, csak a második pasimmal. Na az meg mekkora állat volt!

- Szóval te, zombieledelt akartál belőlem csinálni. Te ribanc! - a srác felült és a karcos, maszatos parkettára pöckölte a csikket.  Gyors mozdulattal a lány fölé kerekedett, a gömbölyű, de izmos két kart az ágy matracához szorította. - Rosszul tetted, hogy életben hagytál! Hiba volt bébi! Kibaszott nagy hiba, mert mostantól én mondom meg, hogy lesz.

A lány most először komolyan megrettent. Csöppnyi híja volt, hogy nem zárta ki ezt az egyébként remek csődört az épületből. Majdnem becsapta az orra előtt a nehéz vasajtót. A pasi látta, hogy vacillál, jól levette hogy elgondolkodik. Ahogy bepréselte magát a szűk résen, megvetéssel vegyes rosszallás villogott a szemében.

A férfi megfeszítette izmait.  A lány érezte, hogy erős, elszánt, csak akarnia kell és pillanatok latt végez vele. Fehérre szorította a csuklóját, az arcáig húzta, akár egy rongybabát, majd visszadobta, hogy fájdalmasan nyekkentek a matrac rugói. De nem történt semmi. Odahajolt a lány nyirkos bőréhez, végigcsókolta a nyakától az öléig. Felpattant az ágyról, felvette a pólóját meg a szakadt jégkék farmerét.

Most megyek és lövöldözöm egyet, leszedek néhány férget. - vetette oda foghegyről. Az ággyal szembeni szekrényből elővette a gépkarabélyt és egy csomag lőszert. Ruganyos léptekkel indult ki a  szobából, még fütyült is hozzá... Besame mucho...

 A lány egyedül maradt. Bőgni kezdett. Életében először fordult elő, hogy a dugás után nem akarta megölni, eltüntetni, feldarabolni a pasiját. Egyszerűen hányingert kapott a gondolattól, hogy kifolyhat a vére, kifordulhatnak a belei és a szeme élettelenül csukódik le. Nem tudta mi a szerelem, de most egyszerűen boldog volt.

- Sose hittem volna, hogy egy szaros ölelés miatt még vegetáriánus is leszek - mosolygott, de biztos, ami biztos bicskájával megvágta a csuklóját. Élvezettel kortyolta a saját, üdítően hűvös, kék vérét.