Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

„Ne rettentsen a balsors!”

2008. szeptember 23. - Cardinalis

Tu ne cede malis… ezt üzeni Vergilius az Aeneason keresztül… Ne rettentsen a balsors és soha ne add fel a küzdelmet! Soha ne add fel az álmaidat és a hitet, hogy egyszer célba érsz.

Ha magamba nézek ezer eskü, erősnek induló, de már percek múlva szublimáló fogadkozás emléke szorítja össze a szívem. Léptem én már hóba meztelen lábbal, és sanyargattam magam, közben fennhangon mondtam az imát. Aztán elpárologtak a könnyek, a régi vágyak helyett, újak nőttek a szívemben és ebben az őrült rotációban kiderült, belül a szipogó, rakoncátlan kisfiú hiteltelen.
 
Pedig mennyire fontos lenne a hitelesség. Abban a szakmában, amiben dolgozom ez az egyik kulcskompetencia. Hiteles, hihető embernek lenni, aki ha megjelenik a képernyőn, figyelnek rá és minden szavát isszák.
 
Néha az az érzésem, nem tanulunk semmiből. Ráadásul a pedagógiai módszerek is hibásak ebben. A mese, a love story például mindig a legrosszabb résznél fejeződik be. Nem derül ki, a csillagszemű juhászból jó király lesz-e? Képes-e együtt élni a feleségül kapott királylánnyal? Nem bolondul-e meg a hirtelen jött  jólétben, nem felejti-e el, honnan jött, és mennyit küzdött a sikerért? Egyáltalán képesek-e, mármint a lánnyal együtt, feldolgozni a közöttük tátongó társadalmi szakadékot? Vajon Romeó és Júlia ifjonti hévvel kimondott esküje, meddig tartott volna, ha nem halnak meg? Vajon szerelmük nem éppen attól irigylésre méltó-e, hogy a tragédia nem engedi beszennyezni az egekben köttetett frigyet, a szürke hétköznapok ürességével, az eljövendő kísértésekkel, és az esetleges veszekedésekkel.
 
Igen a hitelességről papolok. A kitartásról. Arról, hogy a csöndben hiába feslett fel a minket elválasztó szürke felhőréteg, hiába jött az új hajnal, még mindig ott lebeg felettünk az óriás DE…
 
Hinni, remélni, szeretni, fiam! Pál apostol mosolygó ábrázattal ezt mondaná nekem. Vállamra tenné a jóságos kezét, szemembe nézne „pálfordult” tekintetével és azt mondaná: fiam kitartás. Igaza van Méhecsketáncnak a szelíd szó erejét illetően. És igaza van Pálnak, amikor a szeretet erejét emeli mindenek fölé… Óh, micsoda kapaszkodó ez a legsötétebb éjszakában, amikor a vezérlő csillagunk felhők takarják és hajunkra jéghideg eső szitál…
 
Itt az ősz. Nagy úr. Itt az ősz a színekkel, a bölcsességével és talán megízleljük a gyógyító, langy sugarait is… Itt az ősz…
 
Ne rettentsen a balsors…
 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr69677435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Canon 2008.09.23. 22:35:46

Achilleus, mint gőgös szerelmes, vagy mint egy félistentől lenyilazott hős?

"Szomjan halok a forrás vize mellett
Tűzben égek és mégis vacogok,
Parazsas kályhánál vad láz diderget,
Hazám földjén is számüzött vagyok,
Csupasz féreg díszes tallárt kapok,
Hitetlen várok sírva nevetek,
Az bíztat ami tegnap tönkretett
Víg dáridó bennem a bosszúság,
Úr vagyok és nem véd jog se fegyverek,
Befogad és kitaszít a világ. "

Helena 2008.09.24. 14:29:11

Mi is a hitelesség? Ha azt tesszük, amit beszélünk. Ennyi. Nem több és nem kevesebb. Azt hiszem, a kommentjeimben hiteles vagyok, hiszen úgy élek, amit próbálok megosztani veletek, vagy Zsolttal. De tudunk-e mindenben hitelesek lenni? Mi van akkor ha egyszer csak Zsolt sétál az utcán, és valami elementáris erő gyakorol rá nyomást, amint megpillant egy nemKatát! Olyan szerelmes lesz, hogy minden más törlődik, és más prioritást kap. Hiteltelenné válik? vagy csak rájön és mi is rájöhetnénk, hogy érnek minket hatások, és nem szabad túl mereven ragaszkodnunk nézeteinkhez, mert ha nem rugalmas valami, akkor a nagy merevségbe beletörik a gerincünk.

Katrina 2008.09.27. 17:02:55

Eszköztár...

Helena 2008.09.28. 21:21:06

Szegény szegény apró legény
ma este munkába állsz
mókázz, nevess, hogy pénzt keress!
ha kell a fejedre állsz
most még tiéd, mező s a rét
most még van játékszered
de este már a munka vár
kezdődik az életed!

Tanulj meg fiacskám komédiázni
tanulj meg kacagni, sírni, ha kell
tanulj a rosszhoz is jó képet vágni
magaddal törődj csak, más senkivel
ne higgy a barátnak, hű szeretőnek
ne higgy az eskünek, ne higgy soha
tanulj meg fiacskám komédiázni
mert minden, minden csak komédia.

nánánáná....

Nem voltam én mindig szegény
jó anyám gonddal nevelt
ágyam fölött ő őrködött
altatódalt énekelt
múlt az idő és jött a nő
én hittem neki bután
cirkuszban volt, ott lovagolt
mentem a cirkusz után!

Tanulj meg fiacskám komédiázni
tanulj meg kacagni, sírni, ha kell
tanulj a rosszhoz is jó képet vágni
magaddal törődj csak, más senkivel
ne higgy a barátnak, hű szeretőnek
ne higgy az eskünek, ne higgy soha
tanulj meg fiacskám komédiázni
mert minden, minden csak komédia.

lálálálá...

Ő volt a fény, éltem egén
miként egy oltári szent
de jött egy más komédiás
ő most a másikkal ment
anyuska volt anyuska nincs
anyuskád cserbenhagyott
de jó apád vigyáz reád
ő lesz az őrangyalod.

Tanulj meg fiacskám komédiázni
tanulj meg kacagni, sírni, ha kell
tanulj a rosszhoz is jó képet vágni
magaddal törődj csak, más senkivel
ne higgy a barátnak, hű szeretőnek
ne higgy az eskünek, ne higgy soha
tanulj meg fiacskám komédiázni
mert minden, minden csak komédia.

nánánáná...
süti beállítások módosítása