A hetedhét határon túl, messze a fővárostól, a jó vidéki levegőn, egy megyeszékhelyen két televízió is növekedésnek indult. Nőttek, növekedtek, ugyan nem úgy mint az égig érő paszuly, csak mint a bolondgombák a nagy fák, hűs, nedves árnyékában. Ettől függetlenül, mint az igazi bolondgombák, színesek voltak és illatuk betöltötte a legkisebb kerekerdőt. Rokonok voltak ezek a gombák, ha valaki alaposan utánajárt, megtudhatta, hogy a föld alatti spóratelepeik ezer szállal kötődtek, összefonódtak, ám száruk már megdőlt mint a pisai ferde torony és igyekeztek kihangsúlyozni, más- más irányba kívánnak fejlődni.
A bolondgombák már csak ilyen hiúak. A két televízió vezetése pedig kínosan ügyelt, hogy az erdőmesterek is belássák, itt bizony nem egy ikergombáról van szó, hanem két különálló személyiségről.
Az egyik televízió már induláskor is a vidékiségét hangsúlyozta. Váltig állította, hogy ő ezt a vidéket kívánja szolgálni a legkisebb településektől, a nagyobbakig és ugyan szorosan kötődött a megyeszékhelyhez, mert korlátozott pénzügyi akciórádiusza miatt nem is tehetett mást, de azért igyekezett magát szebb és nagyobb fényben megfürdetni, mi amennyi valójában érte.
A másik stúdió egy darabig hadakozott, hogy bebizonyítsa a vételkörzet határozza meg egy televízió tudatát, de a harc eldőlt, amikor kizárólag politikai okok miatt a vetélytárs kapott engedélyt a vételkörzet bővítésére. Innentől kezdve a régebbi stúdió a lokalizáció erényeit igyekezett megcsillantani. A vezetés azt mondta, a megyeszékhelyen élők ingerküszöbét alapvetően csak a helyi hírekről, eseményekről szóló tudósítások lépik át, a többi csak tölteléknek jó. Ez mindaddig meg is felelt a valóságnak, amíg a politikai erőteljesebben bele nem szólt a műhelyek működésébe és nem értelmezték volna át, politikai céljaik szerint, a vételkörzet fogalom jelentését.
A politikus számára csak az a kérdés, hogy az adott médium képes-e eljutni a saját szavazóihoz, képes-e szétszórni hetedhét határon, kerületben, körzetben a hangját és magvas gondolatait.
Ebből a szempontból mindkét televízió kiszolgáltatottá vált és ezek után a legkevésbé számított, hogy a néző mit gondol az ott folyó munkáról, a fenntartók véleménye lett a zsinórmérték. A hozzá nem értés, a kommunikáció, mint szakma megtépázása pedig magával hozta a médiumok devalválódását is.
A néző ugyanis csak az őszinteségre kapja fel a fejét és a kognitív disszonanciát (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kognit%C3%ADv_disszonancia) egyből érzékeli, még intuíció útján is, magyarán nincs mese, a hazugságok láttán, hallatán minden néző el kezdi szívnia fogát, még a konzumidióták (http://unciklopedia.org/wiki/Konzumidi%C3%B3ta) (fölényeskedő újgazdagok, plázacicák, a fogyasztói társadalom hű katonái, a szociális hatalom szerelmesei, útvesztett technokraták és egyéb őrültek) is, aki csupán abban különböznek az átlagos embertől, hogy sokkal mélyebbre van ásva a lelkük... (hired from Endre Kukorelly)
A két műhely most leginkább a retorikájában különbözik egymástól. A két televízió közül az egyik képi megjelenítésében, struktúrájában, nyelvezetében, kommunikációs szintereit tekintve is konzervatív. Vidékiségét dolgoz fel és vidékiséget sugároz. Ez legjobban retorikájában észlelhető, ami rendkívül gyorsan idomul, a mindenkori fenntartók elvárásához. Ez a televízió szimbólumaiban és szemantikai viszonyrendszerében is vidéki, túlhaladott és maradi. Persze itt is vannak üde színfoltot képező esetek, amikor egyes szerkesztők igyekeznek elszabadulni a földszagú képletektől, de ezek a próbálkozások semmiféleképpen sem általánosak, inkább személyhez kötöttek és háttérbe szorítottak. Szándékosan kerülöm, a nép-nemzeti és klerikális jelzőket a stúdió jellemzésekor, mert ez sem tudatos, sokkal inkább pózszerűen felvett.
A másik televízió ehhez képest mindig is nagyvárosias volt, több, érezhetőbb innovációval, liberálisabb szimbólum- és nyelvhasználattal. Ez a televízió sokkal inkább próbált felzárkózni legalább a mértékadó közszolgálati szinthez. Retorikájában urbanizáltabb, szimbólumaiban pedig kozmopolita kívánt lenni. Híreiben mindvégig mértéktartóbb, kiegyensúlyozottabb és szerkesztői legalább hallomásból ismerik a BBC etikai kódexében megfogalmazott elveket. Mércének tartja ugyanakkor a kereskedelmi televíziók hírkészítési metódusait is, mivel a szerkesztők pontosan tudják, a nézők többségéhez a bulvárhírek jutnak el. Híreiben jobban érzékelhető a politikai mértéktartás, bár itt is látszik, hogy a túlélés érdekében a fenntartó elvárásainak is meg kell felelni.
Hiányossága, hogy nagyvárosias jellege ellenére kevésbé szolgálja ki a szubkulturális igényeket. Mainstream műsoraiban ezek kevés helyet kapnak, saját magazinjuk pedig nem létezik. (egyelőre?)
A két televízió létjogosultságát jelenleg senki sem kérdőjelezi meg. (Egyik fenntartó sem-)). Az elmúlt évtizedben történt technikai újítások, áttörések, fogyasztói szokások ugyanakkor mindkét televízió elé feladatokat állítanak. A versenyt az fogja megnyerni, aki minél többféle csatornán vagy inkább platformon keresztül jut a felhasználókhoz. Figyelembe kell venni, hogy a felnövekvő és feltörekvő generációk már nem használnak számukra ósdinak tűnő médiumokat, mint a televízió és az újság. Ráadásul képtelenek olyan "klasszikus" dolgokra figyelni, ami nem köti le a figyelmüket.
Mindkét televízió számára létfontosságú, hogy saját arculatát kitalálja az interneten, ami semmiféleképpen nem lehet azonos, a képernyőn látottakkal. Ma már kevésnek tűnik az interaktivitás. Nem elég az e-mail, az sms és az ezeket tartalmazó scroll. Olyan platformokon is meg kell jelenni, amelyek a fiatalok mindennapos rutinjában megtalálhatóak (iwiw, facebook, twitter). Ugyanekkor, azt is bizonyítani szükséges, hogy nem elég nyers híreket bedobni a világhálóra, egy idő után az is fontossá válik, ki, hogyan képes ezeket tálalni. Az okostelefonok terjedésével, mobil-streaminget is fel kell ajánlani, és be kell vezetni akár az egy televízió, több platform-szerkesztőségeket is.
A hagyományőrzés 2011-ben azt jelenti, véleményem szerint, hogy van televízió, de az mint a polip számos csápon (karon) keresztül jut el a zsákmányhoz: a nézőhöz...
A gyorsabban ébredő gomba, most meghódíthatja a kerekerdőt, és ez már nemcsak pénzkérdés.