Alinsky-t olvasok. Rules for radicals. Amikor először forgattam, azon somolyogtam a Fidesz ötletgazdái is szívesen forgatják. Polgári engedetlenség, egy ország választói bármikor visszavonhatják a bizalmukat, ha úgy érzik visszaélnek vele... Ezt írta... Most, amikor a hatalom az övék, nem tudom mit csinálnak a szemüveges, nagyorrú remekművével... Egy honlapon olvastam, hogy az USA-ban ma is az első öt, leginkább felfogató hatású műként tartják nyilván. Mondom Alinsky-t olvasok. Bizsereg a tenyerem, forr a vérem. Egyszer Erdélyi Zsolt azt mondta, hogy, aki 15 ezer embert az utcára tud vinni egy célért, az már Valaki. Nem holmi, talmi celeb, nem sztár, Valaki, akinek hívei és követői vannak. Valaki, aki képes azt mondani az embereknek, álljunk egy csukott kapu elé és csöndesen mormoljunk imádságot. Mint a tenger zúgása! Olyan lenne mint a tenger zúgása. Pedig mindenki, csak mormolva mondaná az imádságot.
Modus vivendi...
Mi atyánk, aki a mennyekben vagy... 15 ezer emberrel a hátam mögött, már forradalmár lennék? Vagy csak egy vidéki idol, aki után 15 ezer birka lohol? Mi számít, a szám, vagy a zsoltár? Mi számít, hogy együtt imádkozunk, vagy együtt csinálunk forradalmat? Mi a fontosabb együtt beszélgetni, vagy együtt vitázni? Erő kell vagy alázat? Van-e joga bárkinek, bármely földi hatalomhoz?
Nem lázadok. Komolyan nem. Csak kérdéseket teszek fel. Halkan...
Van-e 15 ezer ember, aki szintén halkan tesz fel kérdéseket? Van-e 15 ezer magyar, aki fél és reggelente csak a tükörtől meri megkérdezni, hogyan tovább?
Egy éve disznóól volt ez az ország, benne sáros, beteg kocák és sonkának sem való, erőtlen ártányok röfögtek. Most milyen képet festünk? Kívülről azt mondják engedetlen, büdös csürhe vagyunk, a kiskondás, meg csillagszemű juhásznak képzeli magát, aki még a fele királyságot is követeli... Mondom kívülről látják így.
Belülről, akár forradalmi is lehetne a módszer, ha lenne közös siker, ha lenne közös álom. Ha lenne közös hit, remény és szeretet. Nem gyűlölködés és félelem. Csak ne érezném, hogy a villámháború, kegyetlen állóháborúba csap át...
A Hideghegy című film elején az északiak aláaknázzák a déliek állásait. Petersburgnál... A robbantás sikerül, mégis balul sül el, a kráterekbe szorult északiakat felülről a földtölcsérek széléről kezdik egyenként leszedegetni a déliek. Pulykalövészet! - kiált az egyik szereplő és folyik a vér, ömlik a vér és pirosra festi a földet... Hullák és haldoklók hörgése mindenütt.
Ha már a polgárháború. Alinsky sokat idézi Lincoln elnököt, aki abban a korszakban is képes volt felülemelkedni az őrültségen és azt hangoztatni, a nép és a demokrácia fontosabb, minden állami hatalomnál és intézménynél. Liberális lett volna? A szükséghelyzet most mást diktál??? Nem tudom. Bizonytalan vagyok, gyenge és a hitem darabokban mint a 10 parancsolat Mózesi táblái...
15 ezer ember megy az utcán lehajtott fejjel. 15 ezer vonatott járású ember. Arcuk az én arcom, harcuk az én harcom. Maga-magukkal küzdenek. Túl a Remény-hegyen...
