- Csak kóstold meg! – kérlelte az apja. Szegfűgombát pucolt, aprított, azzal varázsolta el rántottát. A gomba és a friss, házi tojás házassága, a szintén házi, ciccegő sertészsíron új dimenziót nyitott az ételnek. Vannak alapanyagok, amelyeket a Jóisten is arra teremtette, hogy elvarázsolják az ember ízlelőbimbóit. A vékony dongájú kiskrakpek, nagy barna őzikeszemmel, olyan 5-6 éves forma, vonakodott, ezeddig mindig kiköpte a gombát. Nem sikerült barátságot kötniük. Amúgy is, elélt volna vékonyra klopfolt rántott húson, meg rizibizin. Na jó, a töltött káposztát, meg a hurkát is megette, de a gombát azt juszt sem. Az édesanyja onnan sejtette, hogy nem lesz ez így örökké, hogy a bölcsődében a vajjal kikevert szardíniás kenyeret, meg a tört krumplival szelídített parajt is befalta. A villa most ott állt a levegőben. Reggeledett. Neki óvodába kellett mennie, apának, anyának meg a dolgozóba. A villa hegyén némi gomba, meg egy falat megsült sárgája fehérje véletlenszerű arányban kínálta magát. És akkor valami fura illatocska megremegtette az orrcimpáját. Valami semmi kis fuvallat. Lehet az umaminak illata is? És amikor az ajkaival akarva-akaratlanul egy picikét a szájába húzgált a villáról, egyszeriben kinyílt a világ; finomnak találta a gombát és rántottát! A szegfűgomba lágyan omlott szét a kisfiú szájában, és hozta a picit fűszeres, földes ízét, a tojással amúgy sem volt rossz barátságban, most a zsír arányait is jobban eltalálták és akkor elkerekedett az édesapja szeme, mert kért még. Egy falat apának, egy falat a kis huszárnak!

Na pontosan így lettem rabja a frissen szedett gombának. Nyírbátor felé a Rossznyároson többféle kalapos bújt ki a földből esők után. Őzláb, szegfű, laska, ritkábban rókagomba, meg a boszorkánykört alkotó szürke tölcsérgomba, ami gyerekként megbabonázott.

Egyszer egy ősszel, a cigándi marhalegelőn, közel a Tiszához szedtünk vagy három kosár gyönyörű csiperkét. Apám, aki ott született, mondogatta, hogy már gyerekkorában is híres volt a legelő a gombáról. A csiperke franciául "sampinyon", ami nemes egyszerűséggel gombát jelent. Azaz Platón bácsi azt mondaná a franciák gomba ideáját, a tökéletes gombát, maga a csiperke testesíti meg. Jó is az, szinte bárhogyan, bármiben. Levesben, töltelékben, kirántva. Kár, hogy a természetben már csak ritkán találjuk meg. A cigándi sampipi valószínüleg azért szeretette a marhalegelőt, mert tápanyagban, értsd marhalepényben gazdag volt és az okos eleink a kalapját elvitték, de a bocskorát otthagyták, hogy legyen a finomságból jövőre is. Ez kérem maga volt a fenntartható fejlődés!

Erdélyben meg olyan „vargánya mezőt” láttam egyszer, hogy azt hittem a mesék birodalmában járok. Tinóru az! -  tenné hozzá apám, ami jobb helyeken, évjáratokban felénk is elő-előfordult, mármint például a barna tinóru, ami ha jól tudom, a nemes-nemzetes vargánya unokatestvére. Erdélyben ezt a klasszikus, jó ízű gombát hiribának is becézik. A németek meg Steinpilznek, azaz „kőgombának” hívják, mivel a kifejlett példány valóban úgy néz ki, mint két kavicsot egymásra raknánk, vagy kőből lenne.

Hogy a jóféle, ízletesen elkészített gombának nemcsak nálunk, hanem szerte Európában nagy a tisztelte, azt az osztrák-német határon fekvő Schärding városában is megéltem. Ott az Inn partján egy aprócska, de egy remek étteremben nagy táblákon hirdették, hogy frische Eierschwammerl-Suppe, azaz friss rókagombából készült leves kapható és jöttek is az ínyesmesterek, hogy nagy bólogatások közepette falatozzanak, és némi „rettenetes” zöld veltelini korttyal kísérjék a sűrűre készített forró krémlevest.    

Bátorliget környékén (pontos helyszínt el nem árulhatok), nagy esők után ilyenkor a világ egyik legkecsesebb gombája kezd el növekedni; a gombák királynője, a nagy őzláb. A friss „dobverője” tölteni való. Édesanyám a töltött tyúkhoz, húsvéti dagadóhoz, vagy éppen húsleveshez is alkalmas sárga, tojásos töltelékkel tömi meg, aztán sütőben megsüti, de ha fűszeres darált hússal dolgozunk, akkor is cuppogva fogjuk elfogyasztani! A kifejlett rovaroktól mentes nagy kalappal rendelkező őzlábat meg rántani érdemes. Ma reggel frissen, melegen hozott egy adagot édesapám, édesanyám konyhájából. Tessék elképzelni, friss őzláb rántva, sőt még egy kis szezámmagot is kapott a házi jércetojás és házi morzsa házasságából létrejött csodapanír! Na most nyeljünk bátran egyet!   

Bár azt mondják, hogy az emberiség vesztét nem is a vírusok, hanem a gombák is okozhatják, miközben én a rántott őzlábot falatoztam, úgy éreztem az ehető gombák nagy áldásnak számítanak az emberiségnek. Ha pedig a penicillinre gondolok, akkor pedig az is eszembe jut, hogy jól kifundálta a Jóisten, hogy fűben-fában, gombában is orvosság lehet. És akkor még nem is beszéltünk a kékpenészes sajtokról, vagy éppen a nemespenészről, ami nélkül nincs aszúbor, meg Pick szalámi.

Egyetek gombát, nem bánjátok meg! És itt egy cikk kezdőknek és haladóknak!