Az ország legnagyobb fa harangtornya, a Dél-Nyírség legjelentősebb településén, Nyírbátorban csodálható meg. Mokány, mégis impozáns, büszke torony ez, amely egy viharos korszakban született, és talán éppen ezért sikerrel dacolt a történelem viharaival. Na meg tegyük hozzá, majdnem mindig gondos kezek óvták, renoválták!

A sárkányok földjén

Aki járt már Bátorban, tudja, hogy a „sárkányok” földjére lépett. A legenda úgy szól, hogy a Báthori család egyik őse, a nemes-nemzetes Gutkeled família egyik bátor leszármazottja, legyőzte az Ecsedi-lápban emberhúst – főként szűz lányok édes húsát – is szívesen fogyasztó, rettenetes sárkányt.

De ne akarjunk ilyen messze utazni az időben. Ne akarjuk most a Báthoriak ecsedi és somlyói ágát feltérképezni. Ugorjunk vagy jó 400-500 évet előre és maradjunk annyiban, hogy a 17. század elején, már több mint két évszázada hirdette a Bátoriak gazdagságát és ízlését egy csodálatos későgótikus templom. Egy templom, ami az 1479-es Kenyérmezei-csata után nyeri végső formáját. És lesz világ egyik legpompásabb gótikus, de hálóboltozatával, bejárati ajtajával már reneszánsz temploma, a Báthori-várkastély szomszédságában. Az 1600-as évek elejére - ráadásul éppen az erdélyi fejedelmek liberális egyházpolitikájának köszönhetően -, már nem is a katolikusok, hanem a reformátusok tartottak benne istentiszteletet. Falait sietve fehérre mázolták, pápista díszeitől megfosztották, de gyönyörű ablakai, formája még azt a kort hirdette, amikor a kecses európai tornyok elkezdtek a mennyország irányába meredezni.

Torony nélkül mit ér a templom?

A bátori templomnak azonban nem épült csipkés tornya. Még tornyocskája sem. Csak külső jegyeiben hirdette a gótikát. Bejárata pedig az emberközpontú reneszánszt. Ám, hogy ne maradjon torony nélkül, arról a Bethlen Gábor unokaöccse gondoskodott. A 25 éves daliás hadfinak, ugyanis tragikus hirtelenséggel elhunyt hőnszeretett leánykája Krisztina és a család úgy döntött, hogy a bátori református templomban helyezik örök nyugalomra. Aztán a vészterhes kor úgy hozta, hogy két év múlva már az édesapa, a váradi kapitány, a fejedelemség "trón"várományosa sem volt az élők körében.

Krisztina nagyapja, István édesapja, akit történetesen szintén Istvánnak hívtak, hogy leányunokájának és fiának is tisztes emléket állíttasson dönthetett úgy, a bátori templom mellé, egy arra méltó harangtorony emeltessék.

A biogenetikai vizsgálatok eredménye óta tudjuk, hogy a Máramarossziget környéki, nagy erdőkből hozatott hatalmas, ősöreg tölgyeket és megkezdődött az építkezés. Erdély legjobb, legügyesebb kezű ácsai dolgoztak az ország mai napig legnagyobb fa harangtornyán. Az elkészült mű méretei lenyűgözőek. Alapterülete 10-szer 10 méteres, magassága pedig eléri a 32 métert. A torony talpgerendázata 16 osztású gerendarács. Az erre állított kilenc oszlop alkotja a torony törzsét, melyek 13 méter magasságban a galéria aljáig érnek. Az erősítéseket minden esetben szögletes fejű faszegekkel(!) végezték. A torony négyzet alaprajzú meredek sisakja nyolcszögletű csúcsban, kis kalapban végződik. Erre helyezték fel a toronygombot és a félholdat tartó fém rudat. A sisak négy sarkán fiatornyok állnak. A torony galériája konzolosan kiugró, alul díszesen faragott, fűrészelt mellvéd deszkázattal készült. A toronysisak, a törzs és a szoknyarész zsindelyborítású.

Csodaharang

Ám nem csupán ez a tölgyfából állított (emlék)torony különleges. Az ország 10 legerősebb harangjának egyike kapott helyet benne. Hívja az élőket, temeti a holtakat és megtöri a villámokat. Súlya elképesztő; 300 kilogrammot nyom! A harangon, - a négy égtáj irányában -, megtalálható a négy evangélista domborműve és egy felirat, mely szerint Bethlen Gábor testvére, és annak fia Péter öntették. Akkor meg is állhatunk egy pillanatra. Önthetett-e harangot Bethlen Gábor testvére, és az unokaöccse? Valóban ők álltak a forró, folyékony fém mellett és saját kezükkel készítették, öntötték ki? Természetesen nem. Csak akkoriban a megrendelő nevét ráírták a megrendelt portékára. Főként akkor, ha az az örökkévalóságnak készült. Ám az iratok megőrizték a valódi, nagy mesterségbeli tudással rendelkező harangöntő nevét is. Ő pedig nem más, mint egy sváb származású, vagy ahogy a felvidéken magukat hívták, egy cipszer mester volt, aki a Wierd nemzetségbeli György nevet viselte, és aki egészen pontosan az Úr 1640. évben készítette el Nyírbátorba szánt, öblös hangú, zengő harangot.   

Egy dolog biztos, hogy aki nem járt még Nyírbátorban, aki még nem hallotta ennek a harangnak a hangját, az talán nem is érti milyen világ lehetett itt a 17. század elején. Az talán nem érti, micsoda büszke népek laktak erre, hogy micsoda technikai tudás, milyen hit, elkötelezettség létezett ebben az országban. Akkor is, amikor éppen három részre szakították, amikor a császár és a szultán is beleharapott, amikor a belső ellentétetek is sújtották.

szubjektív

Nekem, bátoriként meg nő a nosztalgiagombóc a torkomban, amikor arra gondolok, hogy gyermeki életem fontos nyolc évét ennek a toronynak a tövében töltöttem, ennek a csodaerős harangnak a hangját hallgathattam, akarva-akaratlanul.