Ott voltam, amikor Kolumbusz megérkezett. A tengerészek mocskosan és büdösen, imbolyogva léptek a mólóra. A genovai sem volt különb. Mégis hoztak magukkal valamit. Bele volt írva az arcukba. A titok. És ettől mások lettek. Az emberek összesúgtak mögöttük. Hogy biztosan aranyat találtak. Hogy a hajó gyomra tele van kincsekkel. Pedig az igazi kincs az volt, amit láttak, amit megéltek. És mindegy is hány hajóval indulsz el, talán az is, hogy hány darab hajóval érkezel. Csak az számít, amit a lelked ládikáiban magaddal hoztál. Még akkor is, ha csak a nyiladozó értelmed zsenge emlékei ezek.
Ott voltam, amikor befutott a vitorlásod a kikötőbe. Ott voltam, amikor fess fiatalemberek nagy csokrokkal álldogáltak, hátha megjelensz és ha másképp nem legalább lesajnáló mosollyal veszed tudomásul a rajongásukat. Sütött a nap és tudtam, hogy el kell jönnöd hozzám. Hogy a vitorlásról leszállva, majd a szálloda fürdőszobájában tökéletesíted a benned élő királynőt. Hogy kifinomult bizonytalanságod, majd vicceskedve, pici gőg-szarkazmussal fűszerezve palástolod. De bárki is legyen ott, mindenki megjegyzi majd, hogy ragyogsz, hogy amolyan mediterrán, korai virág illatú misztrálként söpörsz végig a társaságon és azzal hencegsz, hogy a hajód rakterében a legrosszabb lőre is jobb, mint itt a parti agyondicsért…
Ott voltam, akkor is, amikor elmentél. A ködös, hűvös reggel elvette, ami az övé. Köd elnyelt, hajóstul, borostól, szerelmestül. A köd már csak ilyen, eltakar, elveszi tőlünk a részleteket, de ugyanakkor fokozza is a kíváncsiságunkat. Csak éppen nem mindegy, hogy be, vagy kilépsz a ködből. Hogy a homályos távolság éppen elnyel, vagy megajándékoz veled valakit.
„Ködben hajózni lutri! – mondtad és lehunytad a szemed, hogy majd a szív kormányoz. Majd a szív lesz a kapitány. Az régi tengerész, megbízható. Erőlködve mosolyodtam el. Bíztam benne, hogy neked sem könnyű. De te erősen babonáztad a ködöt. És tudtam azzal bíztatod magad, hogy azok pedig már azért sem cseppek a szemed sarkában, csak fújni kezdett a bolond búcsúszél, attól könnyezel...
