A munka, mint valami mumus kér egy kávét. Főzöd, csinálod, addig is békén hagy, a mosógép a fürdőszobában méltatlankodva teker egyet, mintha üzenné, a hetedik napon még a Jóisten is megpihen… De te ura vagy a vasárnapnak. Az ígéretek, a morál, meg egyébként is, ha nincs nyomás rajtad, akkor mi vagy? "For what is a man, what has he got?" Semmi! Tudod, egyébként is. Az élet anélkül is elmúlik, hogy bármikor is izgulnod kellene. Mégis ebben a tavaszias februárban van valami lázas igyekezet.

Tegnap a Bujtos partján, egy bágyadt, téli álomból ébredt denevér repült el a fejem felett. Arra gondoltam, hogy kaja még nincs, ő itt felébredt, az éjszaka hűvös lesz, ha talán fagyni nem is fog. Vajon túlélte az éjszakát?

A you tube most a Forrest Gump zenéjét játssza… Fuss, Forrest, fuss! Évek óta futok, mindig emelve a tétet. Idén úgy volt havi 80 km lesz a minimum. Januárban 66-ig egészen virtuóz módon ment, papíron a száz is kijött volna, de az Omikron közbeszólt…

És eszembe jutott Pál apostol, meg Ottlik Géza; „nem a gyorsaké a futás…” Na jó ez a Prédikátor könyve, igazából ezt akartam írni:

„Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9,16)

És annyi, de annyi este futottam, hogy majd, amikor célba érek, amikor meglesz az 1000, akkor majd egyszer csak az álom, a titkon dédelgetett álom, valósággá válik. Bekopog, leül, enni kér.

És József Attilával mondjuk, mint egy imát:

Visz a vonat, megyek utánad,

talán ma még meg is talállak,

talán kihűl e lángoló arc,

talán csendesen meg is szólalsz:

 

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Ime a kendő, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad.

Aztán feljön a Nap, fel a Hold is. Ragyognak a csillagok, szürke lesz az égbolt, hull a hó és esik, rozsdás riadókürtöket fúj a szél, cibál cirokseprűnek álcázott fákat, majd súlyos, nehéz lombokat.

Mint a Notthing Hillben. Mint a mozivásznon. Csak éppen ez az élet, és onnan tudom, hogy nem hologram az életünk, hogy ami hiányzik, az átkozottul hiányzik, ami múlik  az átkozottul elvész, ami fáj, arra meg az idő sem gyógyszer…

Csak az írás. Morfium nekem. Áfium ellen, orvosság…