A Kieselbach Galéria büszkén posztolta, hogy rekordáron, 170 millió forintért talált gazdára Márffy Ödön, egy meseszép aktja. Márffy egyre népszerűbb a gyűjtők, vásárlók körében, erről már sokat cikkezett a média. A magyar fauve, majd a „kelet-európai osztályt is indító" École de Paris egyik legjelentősebb magyar tanulója, a rendkívül tehetséges, párizsi ösztöndíjat nyert Márffy, a Szajna parti metropoliszban, a legmodernebb alkotóktól leste el, hogyan lehet modernként festeni. Cézanne, Matisse, Bonnard, van Gogh világképével ismerkedett és szívta magába a különböző izmusokat, akár a szivacs, hogy aztán megtalálja a saját ecsetkezelését, formáit, színeit.
De ki is volt Márffy?
Márffyt, mai szemmel sem nehéz megkedvelni, szereti a színeket és láthatóan rajong a nőkért, érti az embereket. Sőt a képi világa miatt, az emberek is viszont szeretik. Könnyen barátkozik. 1906-ban, még Párizsban, Adyval paroláznak össze, hogy aztán a Nyugat nagy nevei, szinte kivétel nélkül az ismeretségi körébe tartozzanak. A hazai szakma is felfigyelt rá; olyan alkotók, mint Rippl-Rónai, meg Kernstok ismerik el munkásságát és keresik barátságát. Meghatározó, divatot teremtő, divatot diktáló körhöz sorolják. Nem véletlenül!
És Márffy azért is izgalmas, mert az Adyról készült akvarellje mellett, számos képet készített Boncza Bertáról, akit az érettségizők Csinszkaként fognak egy életre megjegyezni. Sőt! Boncza Berta második és utolsó férje is Márffy lett!
Márffy, a sármőr
Csinszka, nem volt könnyű eset. Már korábban is írtam, hogy apja és a férfi unokahúgának szerelméből született. Hogy ettől lett a nő egy kicsit fura, lázadó, folyton önmagát kereső személyiség, vagy ez ettől teljességgel független, ahhoz talán jobban el kellene merülni a csucsai BB életrajzában. Ami azonban biztos, Csinszkát - Ady halála után -, hírbe hozták Babitscsal is, de a megfontolt, akkor 37 éves írót, a folyton vibráló Csinszka épp annyira vonzotta, mint amennyire taszította. Így aztán, az író végül bemondta az unalmast. Pedig többször is nekifutottak; szakítottak, kibékültek, aztán Babits kimondta az okosságot; no woman, no cry! Így tett pontot a néhol pikánsig fajult "eset" végére. Ekkor jött képbe Márffy, aki szerintem csak mosolygott egyet az írón; most végre neki állt a zászló! Mint, egy hősszerelmes kezdett udvarolni az országszerte ismert özvegynek és a feljegyzések azt mondják, nem csupán az ecsettel bánt jól, az akkor már 42 éves, érett korba lépett festő, hanem az udvarlás területén is elismert szaktekintélynek számított. „Házasságukat nevezhetjük egyfajta érzelmi érdekszövetségnek, ami leginkább a nyugodt polgári élet és a közös otthonteremtés vágyán alapult” – írja róluk Rockenbauer Zoltán hidegen, hűvösen, racionálisan. Ám engedtessék meg nekem, hogy ezen túl valami mást is belelássak ebbe a love-sztoriba.
Márffy önvallomásként így ír erről; „Két érett ember találkozása volt, akik megérezték egymás gondolatát. Tudta, hogy mit gondolok, s mielőtt kimondtam, már megvalósította. Én is. Tizennégy esztendő alatt nem volt köztünk vitatkozó szó.” Tessék csak ízlelgetni; olvasnak egymás gondolataiban, és tűrik egymás szeszélyét! Micsoda szent, intellektuális kötelék ez a férfi és a nő között! Csinszka, Márffy nagybetűs múzsája lett. Tizennégy év, immár nem egy beteg, alkoholproblémákkal küzdő költő mellett, hanem egy elismert, köztudottan okos, és befutott festő oldalán.
A férfi tucatjával készítette a képeket, melyeken feltűnik a „bubifrizurás” modellje, szerelme. Arcképek, aktok keletkeznek ezekben az években és Csinszka megannyi rajz, akvarell és olajfestmény ihletője. Nem nehéz észrevenni a férfi rajongását, hőn szeretett neje iránt.
Tegnap itt volt a sötét zongorilla nő...
Márffy egyébként a húszas években számos nőt megörökített, de Csinszka mellett komolyabb figyelmet csak a kor kiváló zongoraművésze, Ticharich Zdenka kapott tőle. Zdenkáról, mint igazi csodagyerekről regél a korabeli sajtó. Felnőttként pedig, állítólag olyan sejtelmes kisugárzással szédítette a közönségét, ami egyből ünnepelt sztárrá avanzsálta. Írók, zenészek, fotográfusok, festők feküdtek a lábai előtt.
A billentyűk nagyasszonya pedig élvezte, hogy képes varázsolni, bűvölni. A bűverőt Márffy is megérezte benne, így nem csoda, hogy talán a legérzékibb alkotást pont neki sikerült elkészíteni az előadóművészről. Ez talán a "Csinszka-iskola" hatása, mert ezt kijárva, Márffy simán megérthette, megfoghatta a „nem hétköznapi nők” lényegét. Persze Bébén azonnal úrrá lett a zöld szemű szörnyeteg. Egy 1933-ban írott levélében így ír a fiatal, de a férfiak szerint a végezet asszonyának tartott zongoristával való találkozásról; „Tegnap itt volt a sötét zongorilla nő. A végén úgy voltam vele, mint falusi gyerek a macskakölykökkel. Vízbe vele – mielőtt a szemét kinyitja. Borzasztó egy szépség. Nem hagyott élni.”
Márffy csak legyintett. Zdenka csak múzsaként jöhetett szóba. Ellenben a fáma úgy tartja, hogy Ödön urat igen csak nagy türelemmel áldotta meg a Jóisten! Csinszka a harmincas évei második felében egyre többször kacérkodott idősebb urakkal, és volt néhány, amelyikbe ideig-óráig bele is habarodott. Márffy hidegvérrel szemlélte az asszony kapuzárási pánikját és egy pletykáló barátjának nagyvonalúan ennyit mondott; "-Csinszkát csak az intellektus izgatja, a testiség hidegen hagyja…"
Csinszka halála...
A festő életében nagy törést okozott, amikor Csinszka 40 éves korában hirtelen elhunyt, agyvérzésben. Élete utolsó szakaszában azonban még jól megtalálta íjával Cupido. 1948-at írunk. A festő 70, amikor egy 32 éves nő elrabolja a szívét. Hacker Franciska épp egy szétesőben lévő házasságból lép ki. Miután ügyvéd férjével a bíróságon végleg pontot tesznek az áldatlan frigyükre, néhány hónap leforgása múlva, már Márffy Ödön feleségeként mutatkozott be.
Hogy is kezdtem; „A Kieselbach Galéria írja, hogy rekordáron, 170 millió forintért talált gazdára Márffy Ödön, egy meseszép aktja.” Én 171-et is adtam volna érte, ha nem a fogorvos székében ülök…
forrás:
