A görögdinnye helyett nekem a sárga a szenvedély íze. A sárgadinnye buja, mint egy augusztusi éjszaka, amikor nem csak a csillaghulláshoz találsz társat, hanem a vágyhoz is. A sárgadinnye szamba, vagy leginkább tangó. Egyetlen harapás a sárgadinnyébe felidézi az első szerelem ízét, majd azt, ami a szívedbe égett. A sárgadinnye íze, mint a csóké, felvisz a mennyországba és lebegtet súlytalan. A sárgadinnye könnyű, mint egy július végi vasárnap. Amikor véletlenül sem jutnak eszedbe az őszi esők, a hajnali fagyok. A sárgadinnye felidézi benned a hosszú nyarakat, főiskolásként, eszedbe juttatja nagymamád konyháját, és csorog a szád szélén és mosolyogsz… A sárgadinnye íze, mint a szerelmetes ágyé, amiben a legszebb, legédesebb lány vár rád. Friss patakok találkoznak így a mézzel és frigyükből sárga tojások nőnek, hogy aztán hozzád kerülve te a nyárba szeress bele, mindörökre.
Te! Mézdinnyét vettem. Nem bírtam magammal. Meg is vágtam. Te, tényleg olyan, mint a csókod íze. Te, én most befalom az egész dinnyét, be én az utolsó falatig. És rólad álmodom. Rólad, hogy apró kockára vágom a  dinnyét és a hasadra szórom és lassan, egyenként eszem meg a sárga szerelemkockákat... aztán egymáshoz bújva, összeragadva alszunk el. Te, hogy én mekkora dinnye vagyok! Te tuti a kádban várnál...

Vágj meg, harapj belém, szürcsöld a nyári élet, a júliusi szerelem ízét!

A világ meg legyen kanárisárga.

Az irigységtől…