Nagypéntekre elborult az ég. Semmi kis, szürke eső jelezte, nem érzi magát jól a kalendáriumban. Sokáig hittem, lesz majd egy olyan péntek, amikor meghívom Kierkegaardot, Bulgakovot és Kazantzakis-t, jöjjenek velem Jeruzsálemig zarándokolni. Ha szerencsénk van, Szent Pál siet elénk, ha végképp megfáradnánk. Tudom, a harangok Rómába mentek, mennék én is. Szótlanul csodálkoznék rá Szent Teréz barokk extázisára és arra, hogy 2000 év roppant súlya alatt, szinte lehetetlen levegőt venni. Egy este újra kellene nézni a Passiót és a Scorsese-féle filmet, ami Urunk utolsó megkísértésről szól. Ilyen a testbe zárt élet mostoha jussa. Eszembe jut Ady, aki a szifilisszel, Hajnóczy, aki a piával és Esterházy, aki rákkal küzdött. Mint a guanó rakódik alánk a sok bűn és bűnbánat, és akik mi, akik most kaptunk időt, évezredes lerakódások, rossz beidegződések és testi kényszerek között újra éhesen kerepelünk. Az élet már csak ilyen, és csak a testi fájdalom, az elesettség, az öregség kényszerít számot venni a sorssal; mindenkinek végig kell mennie a Via Dolorosán...

A harangok ma Rómába mentek. Mennék én is elmondani, hogy köszönöm a pillanatokat, amikor a kórház sötétjében épp a lengyel pápa prédikációja ismételgette; nem vagy egyedül! Sosem. Ha hited van, nem maradsz egyedül a legsötétebb órában sem. Világít benned, mint egyetlen gyertya pislákoló fénye az univerzum roppant hidegében. És tudom, ha gépen szállsz felébe ez a gyertya sem látható...
Nézheted a Passiót, elmerenghetsz a Scorsese film kísértésről szóló kockáin a legnehezebb mégis elhinni, létezett diadal a fájdalom, az oxidáció és az elmúlás felett. És akkor mégis, négy kurta sorban ennél mérhetetlenül többet mond Pilinszky:
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die...