1944. március 2-án este Humphrey Bogart egy whisky-vel csillapította izgalmát. Szmokingja ott lógott a vállfán. Lámpaláza ellenére komótosan készült az Oscar-gálára. A filmakadémia tizenhatodik seregszemléje minden korábbinál nagyobb felhajtást ígért. Az egyre színesebb, egyre nagyobb szabású átadó kinőtte a korábbi éttermeket, báltermeket, emiatt új helyszínt kellett keresni számára. A rendezők végül a Hírességek sétányán álló Grauman’s Chinese Theater mellett tették le a voksukat. A kínai pagodát imitáló filmszínház kellőképp giccses kulisszát biztosított a rendkívüli eseménynek. Az épület egyébként 1927 óta vonzotta a filmek szerelmeseit és most éppen azokat látta vendégül, akik akkoriban a legnépszerűbb sztároknak számítottak. Csak éppen a vászonról a földre szállva átültek a kényelmes, kárpitozott székekbe. Ide készült a gyönyörű és hűvös szépség, Ingrid Bergman is, akit a legjobb női főszereplő díjára jelöltek, de láss csodát nem a Casablancában nyújtott káprázatos alakításáért, hanem az 1943-ban forgatott, Akikért a harang szól című filmben megszemélyesített Mariáért. Az "ingléz", Robert Jordan spanyol szerelméért… Ez a film volt Casablanca legnagyobb ellenfele. Bergman ebben Gary Cooperrel játszotta a (hős)szerelmes párt és igazán nagy reményekkel néztek az este elé, mert az akadémia 9 (sic!) jelöléssel kecsegtette a rendező, Sam Wood munkáját. Gary Cooper meg pontosan Humphrey Bogarttal került egy kalapba a legjobb férfi alakításért járó szobrocskáért…Két sztár, két bálvány, két nagy kaliber...
Szóval Rickünk bedobta a dupla whisky-t, némi jéggel, majd beült a ház előtt várakozó taxiba, ami a pagodáig repítette.
Aznap este számos meglepetés született az Oscar-gálán. Hiába szerepelt két csodálatos filmben is Ingrid Bergman, hiába voltak odáig a kritikusok az alakításaiért, a legjobb színésznőnek járó szobrot, Jennifer Jones szó szerint elvitte az orra elől. A szakértők azt mondják azért, mert az 1944-ben a Hollywoodba akkreditált külföldi kritikusok megalapították saját filmes díjukat, a híres, nevezetes Golden Globe-ot, és egy héttel korábban a The Song of Bernadette-ben nyújtott alakításáért a külföldi szakemberek éppen Jennifer Jones-t hozták ki a legjobb színésznőnek.
És mit ad Isten, Gary Cooper és Humphrey Bogart is üres kézzel távozott a pagodából. Egy magyar származású, 50 éves úriember örülhetett a díjnak. Lukács Pál az Őrség a Rajnán című alkotásban nyújtott szobrot érő alakítást. A náciellenes földalatti csoport leleplezése, meg a román gróf lepuffantása így lett a filmtörténelem Oscar-díjasa.
A mozikban hihetetlen nagy sikerrel játszott Casablanca, a nyolc jelölésből hármat váltott Oscarra. A rendező, a szintén magyar származású Kertész Mihály vehetett egyet a kezébe, majd a producer Hal B. Wallis örülhetett annak, hogy 1943-ban övék a legjobb film, és a legjobb adaptált forgatókönyvért pedig hárman, Julius J. Epstein, Philip G. Epstein és Howard Koch emelhették magasba a szobrocskát.
(Kertész Mihály a szoborral. Érdekes kép; egyszerre kapaszkodik a mikrofonállványba és a szoborba.)
Azt talán megértem, hogy a "nagyokat", a sztárokat valamiért kikosarazták, azonban a film rajongójaként fáj a szívem Claude Rains-ért, alias Luis Renault kapitányért. A korrupt tisztviselőt játszó, de a film végén minden bűne alól felmenthető alakot, Rains olyan fantasztikusan hozza, hogy az embernek most is mosolyogni van kedve tőle. A brit-amerikai származású, egyébként színpadi színészt, a legjobb férfi mellékszereplő díjára jelölték, de sajnos végül csalódnia kellett. Ám a játéka a szobor nélkül is zseniális és feledhetetlen, na meg egy örök barátsága kezdete is lett.
Mindennek 77 éve már, és nyugodtan mondhatom, hogy nálam a Casablanca minden Oscart bezsebelt, mert biztosan állíthatom, hogy 77-nél is több alkalommal láttam…
