Ahol a tarcali Ady Endre utca véget ér, még kanyarog egy picit a műút, hogy egy balra ívelés után könnyű, egyenes kaptatóba kezdjen. Az aszfalt két oldalán gondosan és gondatlanul művelt szőlőültetvények, na meg burjánzó, emberi kezet talán sosem látott parcellák váltogatják egymást. Jobbra az egyik…

Még 17 perc. Ennyi maradt a napodból. Számolom és rá-rápillantok a telefonra, mintha a csoda onnan érkezne. Te, vettem leértékelve egy kis marhalapockát. Marhaság lett volna ott hagyni. De hát mire jó? Érted! Lapocka? Főzheted unos-untalan, majd egyszer csak megpuhul. Amikor ő akarja. Amikor ő…

Ebbe a gimnáziumba járt 1891 és 1895 között Krúdy Gyula, hirdeti a Szent István úti intézmény falán egy márványtábla, olvastam, amikor tegnap éjjel a hétmérföldes csizmában az ezüstösen csillogó, hallgatag utcákat róttam. Már tényleg későre járt. Nyíregyháza ilyenkor hallgatag. Durmol vagy fél, vagy…

Most már nem esküdöznék. Égre. Meg földre. Csak egyszerűen megkérdezném; - Hogy vagy?  - Jól! -  mondanád és nem kérdeznél vissza.  Nem beszélnék arról, hogy álmomban ott voltam a lakodalmadban és végig hánytam. Sírva okádtam. Pedig szép volt a kirántott hús, meg a kerek krumpli. Nem beszélnék…

Joni Mitchell, akkor bújik elő a szekrényből, amikor nem is számítasz rá. Esik az eső, vízszintben áll ösvénnyel az árok és arra gondolsz, hogy mi minden lehettél volna. Hogy gyerekként a nyírbátori József Attila utcában, Balogh Robival a csillagokat tanultuk és szentül hittük, hogy abból a setét…

Sárkány szülte, vagy csak krákogta a világra. Soha meg nem simogatták, soha mellé nem álltak. Erdők, lápok, nádasok mélyéről leste a világot. Leste, kereste, hogy talán valakit megszólítana és elpanaszolná neki, hogy milyen esténként, egy pikkelyes, hideg testű anya mellé feküdni. Aztán jött…