Sárkány szülte, vagy csak krákogta a világra. Soha meg nem simogatták, soha mellé nem álltak. Erdők, lápok, nádasok mélyéről leste a világot. Leste, kereste, hogy talán valakit megszólítana és elpanaszolná neki, hogy milyen esténként, egy pikkelyes, hideg testű anya mellé feküdni. Aztán jött Gledguth vitéz és elpusztította az anyját, hogy a vitéz magjából sarjadó, kétágú Báthory famíliát meg az idő falja fel.

(A képen az úgynevezett Papok-rétje látható Nyírbátorban. A kép bal oldalán kovácsolt vasból az ecsedi sárkány készül a  levegőbe emelkedni. Szemben vele a jobb oldalon a római katolikus templom, melynek gótikus szépségét a 18. században Kelemen Didák minorita rendfőnök irányításával és Károlyi gróf bőkezű támogatásával őrizték meg. A törökdúlás után csak a falai meredeztek árván. A teteje leégett. Üszök és hamu lakta. A felújítás során barokk stílusú bejáratot kapott a gyönyörű templom. Eredetileg Báthory István, erdélyi vajda építette a Kenyérmezei fényes győzelem után (1479), akkor (késő)gótikus stílusban.  A templom 2006-ban újult meg. Tornya akkor nyerte vissza a gótikát idéző, égbe törő, csúcsos alakját. fotó: Gyurkó Mihály )

Ez volt a sárkány átka. A sárkány, akit lidércek és garabonciások szolgáltak. Hívták Ludas Matyinak, hívták Krúdynak. Hol a nép haragja, hol a népnyelve volt. Élt és csak egyet nem tudott; szeretni. No meg meghalni. Azt persze nem is nagyon akart. Az élet átjárta, mint az inda és zöldre színezte vérét. A Tisza vízében mosdott reggel, fürdött tavakban és meghallotta a dámok szimfóniáját barcogás idején. Édes szájú volt, hát hóna alatt hozta az akácot messziföldről, a foga alatt recsegő por ellen is. És aztán pergette a méhek kincsét, gyűjtötte a Nyírség aranyát. Egyszer Szent Iván éjjelén a Kaszonyi-hegyen látta a csodaszarvast és hetekig nem aludt, karikás szemmel szaladt a Kárpátokig, hogy meglelje.

(A képen a sejtelmes Bereg tűnik fel. A háttérben ugyan nem a Kaszonyi, hanem a Tarpai-hegy, ám a gomolygó köd és a mesés atmoszféra szerintem lenyűgöző és mesélni tanít.  fotó: Habarics Béla)

A szatmári lányok szerelmére esküdött, pedig a legszebb úgy cicázott vele, hogy abba bele kellett halni. Évekig egy odvas fában lakott, a Fényi erdőben és nyulak vérét itta, ha nagyon megéhezett. Fájt neki a világ és világnak fájt a kegyetlen szomorúsága. Aztán egyszer megébredt, megtért. Álmában angyalt látott, és ettől templomokat kezdett rakni. Kicsiket sárból, nagyokat kőből, téglából. Amikor grófkisasszonyokról álmodott kastélyt húzott kanyargó, ezüst folyók partjára és élt, mert ő volt a nábob. Ő volt a Hortobágy poétája is, aki a káromkodásból is katedrálist álmodik. Ő volt az ér, aki kinevette az óceánt és árvalányhajat lebegtetett a szél a kalapján.

(A "szép akasztott", avagy id. Andrássy Gyula tiszadobi kastélya. A Loire vidéken is megsüvegelnék a hozzáértők. A legenda szerint Sissy tiszteletére építette a gróf és ha még a küszöbét nem is lépte át a császárné, de állítólag elhintózott a környéken és vetett egy pillantást erre a csodára. fotó:Z. Pintye Zsolt) 

Ma is itt él köztetek. Beszél hozzátok, nyár éjjeleken kacag a tó felől és ha úri kedve úgy tartja belekapaszkodik a villámokba és olvaszt keresztet, seper cserepet házakról és kacagva rúgja fel semmi kis életetek karámjait. Ma is itt él köztetek. Az egyszülött. A sárkányfajzat.

(Nem, nem a Gyűrűk ura új-zélandi díszletét látjuk. Ezt nem Peter Jackson stábja álmodta meg, de biztos vagyok benne, hogy az író Tolkien kedvet kapna itt egy hétvégét eltölteni. A szabolcsveresmarti tározó partján éppen most kezdődik majd a legenda, hiszen olyan kulisszákat építettek ide, ami gyereknek és felnőttnek is nagy élményt jelent majd.  fotó:frissmédia)

Akinek se anyja, se apja. Aki réges-rég 20 esztendejét eladta az ördögnek, de szemvillanás alatt lopta vissza tőle. Itt él köztetek. Ma hajnalban a Bujtosban fürdött. Két vöcsök mesélte és megéreztem, mert álmomban rettegő béka voltam…

(Villámok cikáznak a Bujtosi tó közelében, Nyíregyházán... fotó: Nyírdrón)