Vegye tudomásul, csak az az ember optimista, aki a keresztrejtvénybe tintával írja be a megoldást.
(Beöthy László)
"Az élet édes tarkasága vesz körül, ha Rippl-Rónai képei közé lépünk. Mint valami színes naplóban örökítette meg rajtuk a festő mindazt, mi figyelmét megkapta. Keze játszi könnyűséggel szolgálta szemét; úgyszólva minden érdekes benyomással új kép született." – írja Petrovics Elek, 1906-ban Rippl-Rónairól. Hogy mennyire rajonghatott a festő munkásságért a jószemű szakember, arról sokat mond, hogy a művész négy év múlva az egyik festményén meg is örökítette az utókornak Petrovicsot.
Petrovics egyébként azt írja a festő munkáiról, hogy azokat bámulva elfeledjük mindazt, ami anyagszerű és úgy ismerünk róluk a valóra, mint illatáról a virágra.
Nyíregyházán, november negyedikén, egy páratlan Rippl-Rónai életmű-kiállítás nyílik. A Szépművészetitől, az Ernst Galériától, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumtól és magánygyűjtőktől kapott alkotások ebben a formában, ilyen kavalkádban soha nem láthatták még az érdeklődők. Három teremben, 160 alkotás mesél a művész hat korszákról. A múzeum legújabb (most felújított, átalakított) (kiállító)termében Antal Péter gyűjteményéből láthatunk izgalmas alkotásokat, melyeket a kortárs és cimbora, Medgyessy Ferenc kisplasztikái tesznek még inkább lenyűgözővé. Aztán az első emeleten a „kukoricás” képek szobája, meg a korábbi korszakainak alkotásai várják azokat, akik képesek rácsodálkozni a világra, meg a művészetekre.
Jól összeszedett, figyelemre méltó kiállítás ez. Amikor a jelenlegi városvezetés szlogenjét írták, hogy „Nyíregyháza többet ad!”, bevallom én valami ilyesmire gondoltam. A Seuso kincsek, Munkácsy, meg Szinyei Merse után egy nagy adag Rippl-Rónai jött el a Nyírségbe, hogy színt hozzon nekünk a fényre irigy és fösvény őszbe és télbe.
„Az élet édes tarkasága vesz körül…” -írta 1906-ban Petrovics Elek. A művészettörténész nem is sejthette, hogy 114 év múlva Nyíregyházán ez a mondat adja majd a Rippl-Rónai kiállítás címét. És bevallom ez a jól sikerült, bombasztikus hang-gesztus kevés ahhoz, hogy visszaadja azt a csodát, azt a színes és valószerűtlenül életízű, szagú, színű világot, amit a kaposvári művész hozott létre. Békaszám, szélesre húzva, szívem megdobogtatva, szemem íriszén Rippl-Rónai kaleidoszkóppal, megbabonázva, szuggerálva jöttem ki a múzeumból és tudom, hogy aki regisztrál és november negyedikétől elmegy majd megnézni ezeket a festményeket, boldogabb ember lesz.
Mert továbbra is hiszem vallom, hogy semmi sem számít ebben az életben, csak a művészet, mert az ember csak és akkor kerül az isteni szubsztancia közelébe, ha alkot, ha a semmiből készít valamit, teremt, megvalósít, újraír, átír, átszerkeszt, újramixel… mindegy is, csak tegyen úgy, mintha minden, amihez ér, ami megérinti, abban az isteni szikra hozzáadott értékként szerepeljen...
ui: By the way, jobb lenne ha eljönnél és tenszemeddel néznéd meg. Aztán végre megvennéd a Mömaxban azt a festőállványt… Az lenne az igazi optimizmus. Talán egy kicsit még igazabb, mint tintával írni be a megfejtést a keresztrejtvénybe…
