Csupa technika vesz körül. De nem hagyom magam legyőzni. Szabó Magda Régimódi történetét megrendeltem egy antikváriumból. És itt pihen a kötet az ölemben. Ki tudja hány kézen-közön ment már keresztül és vitte magával a Gutenberg-galaxis vénülő papírillatát? Kézzel kellene leírni ezerszer és ezerszer, hogy szerelem, szeretem. Hogy az a régi élni akarás leüljön ide mellém a székbe. A hétvégén elaludtam a vállam, megerőltettem a lábam és egy fél napig fura fájdalom zsongott az állkapcsom jobb felében. Járkált bennem a fájdalom és rémisztő ez az intuíció, merthogy mindvégig tudtam, csak a vádliba „rakott” közel 200 kilométer valós. A váll az ágyam állapotáról beszél. Nem a minőségéről, azzal baj nincsen. Az pénzzel vehető… Az állkapocs dolog meg felidézte bennem Sinatrát… Aki azt énekelte, hogy...

…yes, there were times, I'm sure you knew

When I bit off more than I could chew

But through it all, when there was doubt

I ate it up and spit it out

I faced it all and I stood tall

And did it my way…

Csak éppen vannak napok, amikor ez az önhitt májvéj feloldhatatlan ellentétbe kerül a boldogság nevű, hőn áhított képződménnyel. Ahogy a régi úton (Nyírbátor, Ófehértó, Apagy, Nyíregyháza) hajtottam ma a kocsival elveszett májusok illata csiklandozta meg az orrcimpám. Régi májusoké… Hét éve, egy ilyen májusi délután voltam a legkishitűbb majom a Föld nevű bolygón… Álltam a debreceni egyetem gyöngykavicsán és vártam a csodát… A millió és milliárd lepergett másodpercből, csak egy doboznyira valót éltem. A többi csak odáig vezetett… De rájuk is szükség volt. Meg arra is, hogy majd ezek a kincses másodpercek betűket szüljenek és a betűkből kirajzolódjon egy „buta” kis, romantikus történet…

ui: hát mondanám én... ha nem unnád... mondanám én... annyi gondolat zuhan itt a semmibe, annyi érzés, annyi nagy álom, álmokat termő, roskatag gyümölcsfák. Itt ég a legszebb mese, itt lesz hamuvá a remény és marad egy csontváz. Egy hallgatag csontkollekció, ami duzzogva hallgatja el, hogy a hősszerelmes büszke ajkáról hogyan szólt a bel canto...