Hát vettem magamnak egy bárkát. Csodálkoznál Jóuram, ha látnád. A teste zöld és bizony lötyög is benne valami folyadék. De szép ez így. Bár nem hiszem, hogy fennmaradna a víz színén. Legföljebb a Holt-tengeren. De ha kiszívom belőle a tartalmat, talán akkor, talán akkor Jóuram, úszni is fog majd. Vízen lesz. A folyadék és én helyet cserélünk. Beköltözik a lelkem és ott marad. Ott marad ebben a zöld fogságban, palackpostának. 21 gramm por. Egy üveg alján...

Előtted nincs titok. A bárka egy zöld üveg és benne szürkebarátból, olaszrizlingből, rozáliából és furmintból varázsolt mixtura található.  

Mondtam, hogy szép. Üveg, de formás üveg, gondosan rajzolt etikettel. Hullámokkal, letisztultsággal és egy megnyugtató arany pecséttel; vinum bonum. Jó bor.

Kicsit úgy vagyok uram a borral, mint a székely a pálinkával. Ittam rosszat, de az is jó volt.

Pedig válogatós vagyok. Fehéret jobban, mint vöröset. A fehér nekem meghozza a kedvem az élethez, a lányhoz, a holnaphoz. Megereszti az amúgy is zabolázatlan nyelvem, és szívem szerint mesélni kezdek.

De hát uram kit érdekel már egy tengerparti este. Kit érdekel egy kismotor berregő hangja. Kit érdekel, amikor a motorost átkarolják és a lámpa fénye úgy hatol az éjszak sűrű testébe, hogy arról már írni is bűn…

Vannak pillanatok. Pillanatok, amikor fent vagyunk a világ tetején. Ahol a legnagyobb zászló lobog, ahol csak az ital hideg, és nézel a semmibe és akkor ott, a kabócák között érzed egy pillanatra, megérzed, ezért jöttél a világra. Ezért ez egyetlen pillanatért.

Szóval itt ez a bárka. Endrénk jut eszembe, meg az eladó hajója…

Eladó a hajó

Szakadt kötelekkel, tört árboccal

És minden-minden jófajta rosszal.

 

Eladó a hajó

Egy kis javitás és megint futna,

Törődött gazdája megunta.

 

Eladó a hajó

Dicső volt a maga idejében

Tengerre vinni tán ma se szégyen.

 

Eladó a hajó

Vitorlája ezer vihart látott

De be is járt már ezer világot.

 

Eladó a hajó

S aki méltó szép, szent kárhozásra,

Szökkenjen föl rá megbabonázva.

 

Eladó a hajó

Uj gazdát keres, uj igézettet,

Hajrásabb utat, bátrabbat, szebbet.

 

Eladó a hajó

Elég drága, jöjjön aki kéri:

Szép pokol-utja lesz, de megéri.

Tudod uram. Ha most megkérdeznéd, hogyan is legyen, megsúgnám; hát, csapj a fejembe egy kék fehér sipkát, legyek én újra kapitány azon a hajón! Add, hogy még egyszer, ismét tengerre fussak, hadd legyek én akinek fújja a szél rozsdás kürtjét, hadd legyek én, akire vár a királylány. Hadd legyek én, aki a fedélzetre segíti. Aki kinyitja előtte a kajüt ajtaját, majd vár a csillagfényes éjszakára és én lopózzak be hozzá, kéjt, csókot, mesét tőlem várjon. És aztán másnap, hófehér egyenruhában az én szám sarkát bontsa a nevetés, ahogy őfelsége, szigorú ábrázattal, megvetve elvonul előttem reggelizni, az orrát magasan hordó, engem lefitymáló sleppel…

És aztán újra ismétlődjön az az éjszaka… Újra és újra a világ legvégéig…

Hát itt a bárka, bármi is legyen az ára, a kapitány készen várja…