A héten újra megtanultam apró lenni. Olyan apró, mint egy pihe, ami úgy lebeg a szobába besütő napfényben, mint egy álmos, üres csónak a szinte mozdulatlan tengeren. Megtanultam, hogy minden vágyam, minden álmom a Jóistené. Tenyéréből jut nagy ritkán jó, de inkább csak szurok, csiriz, korom, vastag…