A magyar pékek Nyíregyházán randevúztak. A termékbemutatók tanulsága szerint Magyarországon is készül kiváló minőség a kemencékben. A szürke hétköznapokban azonban már nem ilyen rózsás a helyzet. Az albánok és multik adják a mindennapi kenyerünket, amiben sok köszönet nincsen... 

Nincs öröm a gezemice-lángosban…

Weöres szerint a pék reggel gezemice-lángost süt és eszembe jut, amikor az egykor legendás, most az éppen az enyészetévé vált nyírbátori kenyérgyár kerítésénél Bolygya Csaba apukája friss, tűzforró, vizes zsemlét kaptunk ajándékba és úgy éltünk, mint az angol hercegek. A kétkilós kenyérért szombaton sorba kellett állni és a csíkos, durva-műanyag szatyorból még szerdán is kenyérillat szálldogált. Fura bevallani, hogy az a kenyér sokkal jobb volt a jelenlegi átlagnál. 

Általában dühös és szomorú leszek, ha Nyíregyházán jó kenyeret, magyar pékárut szeretnék venni. A megyeszékhelyt és kisebb-nagyobb városokat kilóra megvették az albánok. Ugyanazt a "szemetet" árulják Kisvárdától, Újfehértóig, Nyírbátortól Tiszavasváriig és jobb híján ezt is megvesszük. Az albánok opportunisták, szeretik a pénzt, rendkívül olcsó alapanyagokból gyártanak valami ehetőt, mosolyognak hozzá, de közben tény az is, hogy kihasználják az alkalmazottakat, ahogy kihasználják a törvényi kiskapukat és nagy ívből tojnak az ünnepnapokra. Nekik a keresztény ünnepek semmit sem jelentenek, és mi pedig nagyon örülünk, hogy még húsvétkor és karácsonykor is nyitva tartanak. Tessék belegondolni, annak az alkalmazottnak, aki egy albán pékségben kiszolgál minket, annak nincs ünnepnap és tőlük tudom, hogy az állásukat féltve nem mondhatnak nemet arra, hogy tegyük fel karácsonykor is dolgozzanak. 

A multik sem különbek az albánoknál. Az ALDI/LIDL/SPAR a fagyasztott világra esküszik. Úgy tesznek, mintha ők fedezték volna fel a "melegvízet", pedig az a Fornetti volt...-) Villanykemencéik így aztán ontják a fagyasztva érkező, a sütőben bűvölt, frissen még ehető, de gyorsan hervadó, gyorsan keményedő élelmiszeripari (mellék)termékeket, amit nagy élvezettel fogyasztunk.

A SPAR üzletei arra is példák, hogy az antiminőségből is lehet egy kis szívvel, sok hozzáértéssel valamit kihozni. Így alakult ki az a faramuci helyzet, hogy ugyanabból az alapanyagból a  Korányi és a László úti Interekben egészen más fizimiskájú kifliket és zsömléket sütöttek. A Korányin a hozzá nem értés, a nagy fluktuáció miatt hóka, méreten aluli valamik kerültek a kosarakba, míg a László úton, a hosszabb kelesztés idő miatt, az alaposabb munkával, sokkal szebb, sültebb, méretesebb péksütik örvendeztették meg a fogyasztókat. A minőség azonban lassan kiegyenlítődik, kár, hogy a Korányi lett a mérce…

Szombaton azonban erről nem beszéltek a Nyíregyházán randevúzó pékek. Nem dühöngtek, nem ordítottak, hogy ebből elég; minőségi, finom, egészséges, megfizethető áru, magyar termékekkel illene kiszolgálni a vevőket. Nem dühöngtek, nem ordítottak, mert nagyítóval kell keresni az olyan pékségeket, melyek nem bűzlenek az olcsó liszt, olcsó ráma, filléres ecet triumvirátusától. Nem rázták az öklük, mert ők sem lehetnek igazán büszkék… Nincs mire. Olcsó alapanyagokból, általában drága termékek készülnek, ami nekem egyenlő lehúzással. Meg azt, hogy elfogadják, elfogadjuk, nekünk ez is bőven megfelel.

Nem lehet büszke a szakma, mert a jó pékek, az innovatívak rég Ausztriában, Németországban, Angliában keresik a saját kenyérre valót…

Akinek nem inge, meg most sem veszi magára. De mondjátok meg őszintén, hol vesztek jó kenyeret Nyíregyházán???