Nem fogja megváltani a világot. Egyetlen kézműves sörnek sem kell rettegnie, sőt még az ipari melléktermékek trágyadombján sem lesz kiskakas. A ratebeer megdöbbentő 100/3 pontja is jelzi a helyét a világban (https://www.ratebeer.com/beer/mythos/3949/). De a Mythos, ahogy a görögökhöz illik nagy ívből tesz a szigorú bírákra, toplistákra, meg úgy alapvetően mindenre, ami arról szól, hogyan kell tökéletesnek lenni. A neve, a betűtípusa, a története, és a támogató évezredek, na meg az a kis unikornis fejecske, azonban mindent elmond, miként kellene gondolkodni erről a görög sörről nektárról. A mediterrán ország második legnagyobb sörfözdéjében, Szaolinikben készül és elengedhetetlen kelléke minden tengerparti nyaralásnak. Minden üveg Mythosba belepalackozzák az élményt, a nosztalgiát és a vágyat, hogy idén nyáron is ott akarjon lenni az ember. Ott akarjon ülni a Potamitis szélmalom teraszán, a Keri sziklánál és kéz a kézben a kedvessel csak nézze a végtelennek tűnő Jón-tengert és sóhajtozzon. Sóhajtozzon, hogy az élet micsoda csodákat tartogat, micsoda csodákat rejteget, hogy az élet szebb minden álomnál, ez a rongyos, savanyú, keserves élet, amibe bele kell halni, amibe bele fér a világ legnagyobb és fragmentumaiban is bámulatos szerelme.

Reggel azt írtam, meghalt a szépirodalom. Pedig dehogy halt! Lehet-e halott vagy akár zombi az, akinek holtában is dobog a szíve? Lehetes nevetséges az, akinek a józan ész, csak hóeséses, kelletlen május? Lehet-e megvetendő zombi, aki belekóstolva a mennyországba, ott szeretne élni?

És lehet-e öreg az a szív, ami ennyire bolond, ami szeszélyében is hű és bolond… Most éljetek! Bolondok! 

(jah és nagy pacsi a LIDL-nek)