Te, tudod mi a mulatságos? Hogy tegnap találtam egy kis darab boldogságot? Jajj, ne gondolj nagy dologra. Akkorát, mint egy pici érme. Felvettem zsebre vágtam és fütyülve indultam hazafelé. Te ismered a konyhám. Az asztal közepére tettem. Vacsorát készítettem. Nem sokat, néhány falást. Közben talán meg is feledkeztem róla. Ott maradt az asztalon. Dolgom is volt. Írni. Rendezkedni. Már későre járt, amikor a fürdőt elhagytam és az ágy felé indultam. A mosogató fölött, a konyhában úgy maradt a lámpa. Odatogyogtam és kikapcsoltam. A szemem sokáig küzdött a hirtelen beállt sötétséggel, aztán megszokta. Kinéztem az ablakon, a csillagok bűvöltek. Aztán észrevettem, hogy az érme az asztalon, mint egy szentjánosbogár szelíden pislákol. Kezembe vettem és újból elmosolyodtam. Az érmén egy ismerős arc tűnt fel. A te mosolygó arcod, meg a két szörnyen veszélyes szemed…