Hogy nevezd azt, aki ért a virágok nyelvén? Aki esténként csillagokat gyűjt neked, akinek az éj csak arra való, hogy számodra könnyű álmot álmodjon. Hogy neveznéd azt, aki zárdába küldte szívét, aki özönvized elől, most Noé bárkáján, páratlanul, potyautasként kuporog. Hogy hívnád azt, aki rosszkedvéből erényt kovácsol, aki most is mer, aki most is remél? Akinek izzik a szeme, aki ha kell csődör, párduc, vagy mackó... Hogy neveznéd azt, aki vállal megvetést, lefitymáló megjegyzést, aki kínjában is csak fénylő rímet talál?

Bolond? Szerencsétlen? Beteg? Hogy neveznéd őt, csak mert szeret!?!