Pártállástól függetlenül kimondhatjuk, hogy a Tiffán, meg az L. Simon féle borokkal baj nincsen. Kisvárdán most azt teszteltem, hogy a Seszták Miklóshoz köthető kávézó és kézműves pörkölő vajon milyen meglepetéseket rejteget. Lerántom a leplet, a CoffeeTeaArea kimondottan ajánlott és tessék elhinni, ebből a kostóló-történetből most kizárom a  politikát…

A kisvárdai Somogyi Rezső utcában szemet gyönyörködtető, mézeskalács házikó csalogat. Egy öreg, álmos gesztenyefa áll az udvaron. Mellette gondosan válogatott díszcserjék dézsában, melyek most éppen kávés és teás csészéket teremnek.  Ha valakinek még most sem esne le, hogy bizony egy kisvárosi kávézó kínálja itt magát szemérmesen, annak a felirat segít: CoffeeTeaArea. Ez pedig gyengébb angoltudással is azt sejteti, odabent forró italokat mérnek.  

A csinos kerítés, a mértéktartóan „antikolt” udvar, egy francia kistelepülés kávézóját juttatja az eszembe. Az ajtón belépve pedig erősödik az érzés. A vintage egyből átölel. Van itt minden; puha fotel, barátságos kiskályha, felhasgatott fa, ami így a plafonig rakva dekornak sem utolsó, sokat látott politúros, csöves rádió, még mindig trendi thonet szék, kényelmes fotel, ínycsiklandozó finomságokkal megrakott, hűtött vitrin és persze pörkölt, brazil kávébab illat.

Órákig kellene ücsörögni, hogy a dúsan megrakott kávézó összes dekorációnak használt relikviáját felsoroljam. Talán női szemmel könnyebb lenne, de pasiként jobban izgatott a kapucsínó, meg hogy milyen süteménnyel dobjam fel az élményt. Merthogy élmény volt belépni és leülni ebben az otthonos, szerethető kuckóban.

Reszelt szilvás házsütire esett a választásom (pedig lenne képviselő fánk is -)) és a kapucsínót a már említett brazil supreme kávéból kértem. És jól tettem. A kávé púposan, tejhabján gyönyörű mintázattal érkezett, a süti pedig felidézte bennem azokat a boldog békeéveket, amikor nagymamám még az apagyi ház konyhájában lepett meg valami édes finomsággal.

Csütörtök délután majdnem telt ház, fiatalok és középkorúak adják egymásnak a kilincset. Az ismerősöknek ahogy láttam nagy puszi, nagy ölelés jár, az erre tévedőknek kedvesség és széles mosoly. Néhány perce a közismert Poncsák cukrászda előtt sétáltam el és meg kellett állapítanom, ők sem fognak tönkre menni. A kora tavaszt idéző, azért még melegnek nem mondható 6 fok ellenére is sokan ücsörögtek egy kávé mellett a teraszukon.

A CoffeeTeaArea más. Intimebb, jobban kitalált, legalább is erről mesél a dizájn, a belsőépítészet és az fajta decens igényesség, amivel sikerült az arculatot megteremteni. Az is kiderült, hogy a kávézóhoz egy saját kézműves pörkölőüzem (Warda Coffee Roasters) is tartozik, ami talán jó néhány baristát is lenyűgözne. Tény, hogy jelenleg a kézműves kávék korszakát éljük, az országban egyre több helyen, egyre többen kísérleteznek azzal, hogy speciális helyről beszerzett kávébabokat pörköljenek és készítsenek belőle energiabombát. Így van ez Kisvárdán is, ahol viccesen élcelődve jegyezhetjük meg, miniszteri felügyelet alatt folyik a pörkölés. 

10-15 perc. Egyelőre röpke randevú volt ez a kisvárdai CoffeTeaAreával (a névválasztás számomra nem szerencsés, de ugye ízlések és pofonok), de valószínüleg nem az utolsó. Aki erre jár, ne hagyja ki! Nem fogja megbánni.  

Ui: A kisvárdai hozzáértők szerint ebben a történetben is világos, hogy minden sikeres férfi mögött egy okos, ügyes nő áll. A kávézó pedig talán attól olyan jó, hogy igazából a miniszter felesége irányítja, akit még egy kiváló csapat segít a munkájában.