Előszó
Nagyon kölyök lehettem, amikor a hófehér frakkba öltöztetett Clayderman, fenemód nagy átéléssel kezdte játszani az ismeretlenségbe burkolózott Adeline nevű hölgynek, a csontig rágott balladáját, és valahogy úgy emlékszem, akkoriban énekelte, szívet facsaróan a mediterrán amoroso, az idősebbik Iglesias, a Carusot is. Micsoda romantika ! - csapták össze a kezüket a hölgyek és kölyökként elhúztuk a szánkat a gügye felnőtteken… Mit tudtunk mi még akkor, mit érezhet egy férfi, ha szerelmes és mit érezhet egy kifinomult nő, ha egy olyan pasival találkozik, aki nem fél kimutatni az érzelmeit.
Nincs titok; a nők szeretetnyelve a virág, a nők szeretetnyelve a törődés, az idő, az intimitás, és a kényeztetés. A nők egészen finom (olykor persze lélegzetelállítóan vadul is) élik meg a nőiességüket, egészen másképp viszonyulnak a lovagiasság kérdéséhez. A férfi medvét akar ölni a nőnek, elhozni a hétfejű sárkány összes fejét, a férfi hatalommal, trónnal akarja bizonyítani, ő a leginkább méltó a kiszemelt hölgy kegyeire…
A nő meg a hétköznapok hősét szeretné megkapni, aki a szürke hétfőket, meg unalmas szerdákat és a férfináthát is képes legyőzni. Az okos férfi hamar felismeri, mi kell a nőnek. Hamar rájön, nem kellene kihagyni még ezt a sziruppal panírozott Valentin-napot sem a bizonyításra… Egy csokor virág, egy kis ékszer (még ha olcsóbb is), na meg egy kellemes vacsora nagyot szólhat, már ha sikerül a kedves kedvenc virágát beszerezni, gyűrűs ujjának méretét megtudni és valami valóban „bújós” helyre elvinni vacsorázni.
Ez a rövid lista egy "lower" budget forgatókönyvet ajánl. Nem ikonoknak, nem azoknak akinek az anyukájuk megmondta és még csak nem is hedonistáknak készült. Inkább fiataloknak, akiket egymás társasága jobban izgat, mint az, hogy puccos helyen vacsorázzanak...
424 (Nyíregyháza)
Klasszikus hely. Ilyenkor télen valóban apró és bújós, mert odakint, a hozzá tartozó, kellemes terasz túl hűvös lenne. A kilátás fantasztikus. Vacsora előtt és után is lehetőség adott egy kiadós, andalgó, kéz a kézben sétára. A 424 fogalom. Ez a mozdony a magyar ipar remekműve volt. A nyíregyházi 424 pedig azért fogalom, mert valaha ez volt a nyíregyházi villamos végállomása. A helyiek pedig visszasírják a régi szép időket... A faház most már műemlék épület és ami a legfontosabb a benne működő konyha is rendben van. A 424 sokaknak a sóstói nyarat jelenti, de biztosan állítom, hogy pilinkéző hóesésben, hűvös szelek esetén is meg van a maga dzsentri eleganciája és romantikája. Magát ugyan ír kocsmának hirdeti, azonban ne tessék komolyan venni, ez egy inkább magyaros konyha egy kis nemzetközi felhanggal…
Hunor (Vásárosnamény)
A Hunor nem egy igazi búvóhely, mégis felkerült a titkos kedvencek listájára. A régi malom területén Kiss B. Zoltán és családja remek ízléssel, pénzt és energiát nem sajnálva alakított ki egy maga nemében páratlan éttermet. A tulajdonos vérbeli vadász, így az emeleten egyfajta Afrikai vadásznaplót íródott a lelőtt és aztán kitömött állatokból. De nem is akárhogy! Az egyik jelenet valóban könyvbe illő; éppen megtámadják az oroszlánok a szegény zebrát, miközben egy elefánt riadókürtöt fúj az ormányával…
A Hunor belsőépítészete éppúgy említésre méltó, mint a konyhája. Pénztárcabarát, okosan magyaros konyhát visznek, amiben egy szerelmetes hölgynek és egy hús nélkül élni sem tudó pasinak is biztosan akad valami mennyei fogravaló.
Kemence csárda (Oros)
Jókai, Petőfi, de még Krúdy is ide járna. Homokfutóval, konflissal, hintóval esetleg nehéz időkben gyalog is, de ide járna. Éppenséggel nem azért, mert megtalálható benne a klasszikus csárda hangulat. Sőt. Van itt anakronizmus, meg hodály, két, szándékosan lakodalmakra szakosodott nagyterem miatt. Van itt lépcső, meg némi kuszaság, van itt egy jellegtelen hátsó parkoló, amiben még egy külső ceremóniáknál kapóra jövő „alkalmatosság” is található, de a konyha és az adagok legendásak. Ha házi ízekre, meg a gyermekkor zamatjaira kíváncsi az éhes vándor, akkor ide kell jönni. Itt kell elbújni, itt muszáj ételt rendelni. Hasonló minőségű halászléért, Jókai babért, na meg marhapörköltért órákat kell autózgatni, itt meg helyben kapható. A felszolgáló lányok kedvesek, előzékenyek, a konyha pedig nagyon ráérez a vendégek igényeire. Ha az enyém lenne a csárda, erősíteném az autentikus, a népies(ch) jellegét, talán péntek, szombat esténként még cigányzenészt is hívnék, de legalább egy bárzongoristát, és letisztáznám az étlapot. Ám akkor hetekre be kellene zárni, amit a Kemence a népszerűsége okán nem engedhet meg magának. Marad az íz, ami egy Valentin-napon is elvarázsolja a párokat.
