Egy végtelenül érdektelen, de gólgazdag mérkőzéssel megkezdődött a foci szent világőrülete, a világbajnokság. Persze a magyarok nélkül. Az M1 híradója Budapesten dolgozó oroszokhoz ment azért „házibuliba”, hogy valódi, őszinte szurkolókat találjanak.

Nyíregyházán több helyen is LED-falak, meg hideg sör várták a foci rajongóit, de ezen az ősziesre fordult napon, egy számunkra „jéghideg” meccs nem hozta lázba sem az érdeklődőket, sem a baráti társaságokat. Ez nem 2016. Ez nem az az év, amikor a magyar meccsek idején az egész város beöltözött, tömegek vonultak, hogy szurkoljanak, lássanak és ámuljanak. Hol van már az a 3:3 Portugália ellen, amikor C. Ronaldo a földet rugdosta hisztijében…

Egy hivatalos felmérés szerint ráadásul a szabolcsiak többsége (70%), nem is követi majd nyomon a VB meccseit és történéseit. Amikor pedig azt kérdezték, ki nyeri a világbajnokságot, szinte csont nélkül vágták rá a delikvensek, hát ki, a Barcelona…!?!

Európa: széplányból, hermafrodita

A VB-t Putyin elnök nyitotta meg. Az a fenegyerek, akitől annak idején Habsburg Ottó bácsi, óva intette Európát. Most meg Frau Merkel azt mondja, csak elmegy Moszkvába meccset nézni, mert nem árt azért ezzel a Vladimir fenegyerekkel jóban lenni és a szünetekben esetleg óvatosan tárgyalni… Mert ugyan élnek az USA miatt elvárt korlátozások, de az orosz piac elvesztése a nyugat-európai gazdaságoknak örömet nemigen okoz.

A világ nagyot változott az elmúlt 15 évben. Iszonyú nagyot változott. A súlypontok áthelyeződtek. Most Ázsiának áll a  zászló. A tőke furcsán, bolond módra áramlik miközben életünk részévé vált a klímaválság és a migránsválság. A 2008-ban kezdődő világgazdasági válságról nem is beszélve, amiből kilábalva most ennek a gyermeke sompolyog a kertek alatt.

Európa asszisztens lett. Szakértőből, áru- és kultúrimportőrből kétbalkezes inassegéd. Európa herélt jószágként viselkedik. Ártány, ökör, nagy jóindulattal öregedő paripa az öreg kontinens, és fura módon már senki látja benne a Zeuszt is elcsábító széplányt,  de még az idős korára az egykori szépségét emlegető botoxdívát sem… Európa a német hegemónia alatt maszkulinba hajló vagy inkább átoperáltatott, hermafrodita lett. Zápnémet, vagy nevezzük inkább osztrákul Fraulein Conchitának (lógó, semmirekellő Wurst-tal a lába között). A német társadalom problémáit valami fura, valódi fundamentumok nélküli multikulti kirakattá próbálják kozmetikázni, holott inkább liberális kísérletezés ez, mint németes megfontoltság. 

Okosabb európai bevándorláspolitikát!

Pedig lenne itt még szufla. Lenne itt még erő, ember, akarat, szándék, vágy, remény…

Csak ne higgyük azt, hogy majd a szép, új világot kizárólag a migránsoktól kapjuk… Mert úgy érzem ezzel a virtigli „wilkommenskultúrával” főként a problémákat importáljuk. Ha valaki azt hinné, hogy migránsellenes lennék, az téved. Okos, alaposan átgondolt, jogszabályban rögzített, európai bevándorláspolitikára lenne szükség! Bármilyen hihetetlen, abban sem hiszek, hogy nyakas, kompromisszumképtelen nemzetállamok, laza, gazdasági érdekkapcsolata vezeti ki majd ki Európát a válságból…

Újabb világgazdasági válság előtt állunk!

Miközben ezeket a sorokat írom, zuhan a forint, a benzinár ismét az egekben, Törökországra és Olaszországra figyel Európa. De van itt iráni helyzet, közel-keleti válság, meg a jóég tudja csak micsoda.

Pedig az emberiség száma nem csökken. A fogyasztás nő, árú kell, termelés van, növekedés van csak éppen valahogy az egész nem áll össze. Valahol mindig kiderül, hogy kaki van a palacsintában, a számokat lufiként fújják fel, kozmetikáznak és a valóság nem csak kiábrándító, hanem sikeresen rángatja meg a törékeny, egymással soha nem látott pókfonalakkal kapcsolódó világgazdaságot.    

Valaki pénzt keres, mások válaszokat. Valaki álmokat kerget, más ábrándokat. A világ bolond hely lett. Bár Prof. Gerhard Steekamp, a Pretoriai Egyetem tanára, a minap azt mondta nekem, nincs az a pénz, amivel meg lehet fizetni azt, hogy itt Magyarországon „biztonságban” érezheti magát az ember…

Talán ebbe kapaszkodom. A következő évek ránézésre is nehezebbnek tűnnek, a 2012-2018 közötti konszolidált fellendülésnél. Trump elképesztő húzásait, kijelentéseit csak az Európai politikai elit meggondolatlanságával, naivitásával, tökkelütöttségével lehet párhuzamba állítani. Egy biztos a világ soha nem volt ennyire apró, forró, ennyire szennyezett, ennyire megkergült.

Van gyógyszer a bajunkra?

Hidegvér, munka, kitartás, állhatatosság kell hozzá, hogy sorsunk kerekén ilyen helyzetben is fordítani tudjunk. Kell hozzá az anyaországi, határon túl rekedt és az önszántából külföldön élő magyar összefogása. Kellesz te és én, ti meg mi is. Na meg az örök hármas; a hit, remény, szeretet.

Az Alaptörvénybe foglalás nélkül is ezeket az eszményeket kellene követni, ha a túl akarjuk élni a következő éveket. Mert könnyebb, most úgy tűnik nem lesz. A győztesek most talán meghúzzák a válluk, na und, majd többet fizetünk a jólétért! Én most a vesztesek oldalán szorongókat képviselve kérdezem; velük mi lesz? Még most kellene kitalálni, mert a válság alatt már magunkkal leszünk elfoglalva.

Magyarként, felelős értelmiségiként, az elmúlt évek pozitív folyamatai előtt meghajolva, most a jövőt firtatva kérdezem: hogyan, milyen eszközökkel erősítjük majd a nemeztgazdaságot, hogyan, milyen eszközökkel készülünk a válságra? Hogyan lehetünk majd szolidárisak, hogyan lesz egyáltalán tovább?

Az uniós forrásokat a gazdaság erősítésre, oktatásra és a gyermekvállalási kedv növelésre kellene fordítani. Ehhez ráadásul élhetőbb, társadalmilag igazságosabb országra van szükség, magasabb fizetésekkel, több nyugdíjjal, jobb szolgáltatásokkal, fejlettebb infrastruktúrával, könnyebb élettel. Ennek megteremtése a legfontosabb cél lehetne...

Ez a mi munkánk és nem is kevés!