Lehet-e harminc fölött álmokat kergetni? Meddig tart az álmok szavatossága? Néha azt veszem észre a 18 évesen romantikus lányok megkeményednek, mint a sokat használt párnák és matracok, a férfiak ellenben a korral egyre könnyebben hatódnak meg.
A válságban nincsenek érzelmek. Mi a válság? Önmagában véve csak a számok harca? A válságnak ilyen értelemben csak matematikai arca lehet, pedig igazi válság, csak a szívekben lakozik. Felhorzsolt, megkérgesedett, bütykös, tyúkszemes, vérhólyagos szívekben keletkezhet csak olyan válság amivel érző ember képtelen megbirkózni.
A válságnak gazdasági értelemben csak akkor lehet vége, ha ez a mérhetetlen adósságspirált megállítják. Ez pedig csak úgy működik, ha az adósságok egy részét egyszerűen lenyelik a befektetők. A világméretű körbetartozás csupán konszolidációval állítható meg. Persze ezeket a mondatokat csak az veti ilyen könnyedén papírra, akinek nincs befektetése, legfeljebb hitele. Ilyen mondatokat csak az merészel az asztalra dobni, akinek nincs veszítenivalója. Ha a saját pénzemről, profitomról lenne szó, ha arról, hogy megkeresett és befektetett tőkém egy árva garast sem képes a kamatozni, sőt az is benne van a pakliban, hogy pénzem egy része elpárolog, akkor kutya mérgesen tudnék vonyítani. Persze ha azt látnám, hogy most ugyan 15-25 százalékról le kell mondanom, de esély van egy új világgazdasági pörgésre, akkor tulajdonképpen hajlandó lennék beszállni a világméretű rulettbe.
Ami számomra megdöbbentő ebben az átkozott válságban, ahogy egyik pillanatról a másikra Amerikából Európába került az epicentruma; az amerikai ingatlan lufi, most itt pukkan és fékek nélkül képes egymás után romokba dönteni a nemzetgazdaságokat. Azt hiszem az amerikaiak és egyéb hiénák könnyedén találtak lyukakat a vízfejű Európai Unió könnyen sebezhető pénzügyi testén. De ki látott még olyat, hogy egy unión képtelen egy kézbe koncentrálni a három legfontosabb területet a pénzügyeket, a külügyet és hadügyeket? Az unió a korábban értéknek nevezett sokarcúságban, most keresi a kiutat, kapaszkodókat, de egyszerűen nem találja. Egy tízmilliós gazdaság (a görög) akár padlóra is küldheti, a gyenge védelmi mechanizmusok miatt.
Ha sikerül megmenteni Európát a látványos eróziótól, ha sikerül is okos mentőöveket készíteni, a jövőre nézve okosabb lenne átgondolni, hogy a saját védelmünk érdekében sokkal erősebben kellene centralizálni a pénzügyeket, gátat kellene vetni a nemzetállamokban sok esetben populista politikai kurzusok ámokfutásának. Nincs mese, saját jól felfogott érdekünk, hogy az uniónak, centralizáltabb döntéshozó szerve legyen, homogénebb pénzügyi struktúrája és akár saját hadsereg is! El kellene érni, hogy válságok esetén akár még nagyobb önrendelkezéssel bírjanak az uniós szervek és azonnal beavatkozzanak, ha valahol kiderül léket kapott a közös hajó.
Meg kellene fontolni , hogy az unió tagállamainak valóban szükségük van-e a NATO tagságra, vagy egy hatékonyabb Európai védelmi ernyőben kellene gondolkodni, amely legfeljebb szoros együttműködési megállapodást köt az Egyesült Államokkal, de függetlenül rendelkezik a közös hadsereg létrehozásáról, annak működtetéséről és az unió érdekében való bevetési szabályokról. A többpólusú világban szükség van egy saját "rendőrségre", amely belső és nem külső döntések alapján működik. Az arab tavasz eseményei jól példázzák miért van létjogosultsága egy közös európai védelmi és stratégiai szervre. Bármennyire is viszolyog a kilúgozott agyú Németország a konfliktusok fegyveres eszközökkel való rendezésétől, az élet azt bizonyítja, mindaddig nem veszik komolyan Európát míg nem tud a saját lábára állni.
Azt hiszem az Unió nagyon hasonlít egy mai harminc éves, magyar emberkére. Álmokat kerget, sokszor még egy kapcsolaton belül is szingli, és úgy véli a párja hibája, hogy nem azt kapja, amit megérdemel. Döntésképtelen, hezitáló, vacilláló és kívülről várja a megerősítést és a segítséget. Van munkája, de a szülők, nagyszülők támogatása nélkül képtelen lenne akárcsak nullszaldóval is működni. A hőn vágyott világi kincseket, státuszszimbólumokat hitelből igyekszik megszerezni és nem igazán ismeri a takarékoskodás fogalmát...
