A demokrácia csupán leányálom, a nemzet hisztiző óvoda. Operettországban semmi sem úgy működik, ahogy azt megálmodták. Két, örökké éhes horda mögé sorakoznak fel az emberek. Akarva, akaratlanul beállnak a sorba, mert enni kell, mert pénz kell, mert élni, túlélni kell. A hordák mögött, így mindig csak birkák kullognak. Etetik őket, mert kell a gyapjuk, tejük és időnként a húsuk, (vérüket is veszik). Kicsit Liliput, kicsit Óceánia (1984), de leginkább félelem és rémület. A politikai kurzusváltások idején, az ország egyik fele a fürdővízzel együtt kiönti a másik felét: megfélemlít, rémületben tart, majd kis idővel maga is fél és retteg. A Capuletek és Montague-k örök harca lett az ország és az egymással viszálykodó családok, egyetlen felszólító mondatot vetítenek az égre: életre, halálra! A szavazók játékszerek, nincs arcuk, nincs akaratuk, droidok, akikre négyévente kétszer, öt-öt percre van szükség. Errefelé a politika nem több elemi matematikánál: az összeadás mellett, legföljebb százalékot kell számolni.
Játéktér (kié itt a tér?)
A hordák, hogy könnyebben meg tudják különböztetni a birkákat, előszeretettel billogozzák meg őket. Mivel nincs adásvétel a hordák között, a billog egy egész életre szól. A csellengő, kullogó egyedeket pedig kiveti magából a nyájas nyáj. Senki sem élhet a senkiföldjén, nincs szürkületi zóna, mert, ahogy az átjárás, az együttműködés is, isten kísértése. Egyesek mégis azt mondják, a harag, a háború csupán színjáték a háttérben alkuk, osztozkodás, fecsegő felszín, hallgató mélység. A hordák ezért, hogy eltereljék a figyelmet időnként, mint a csirkék, véresre csipkedik egyik társuk: teátrálisan példát statuálnak.
Az értelmiségi birkák egy csapata felismerve sorsát, helyzetét, most menedékakolt szeretne építeni a szürkületi zónában, egyenlő távolságra a hordák legelőitől, de úgy tűnik ez lehetetlen. A hordák ugyanis tudják, a legtöbb probléma azokkal lehet, akik irtóznak a billogoktól.
Ki hallott már gondolkodó birkákról? – suttogják a hordavezérek egymás közt, és összeszorul a gyomruk, ha arról esik szó, a purgatórium partizánjai beszélik a birkák nyelvét és hatással is vannak rájuk.
A szürkületi zóna lakói azonban kihalásra ítélt faj, a látók, olvasók és tudók világa egyre szűkebb, játéktere egyre korlátozottabb. A katasztrófákban és válságokban felerősödő patriotizmus, kormányra szorultság ugyanis megbolondítja a nyájat. A birkák, mindenható istenként tekintenek a hordavezérekre, és tőlük várják a megváltást.
Pedig a megváltás csak istentől eredhet, a politika jelen idejű formája isten ellenes, ördögtől való. Angyalok forognak a nyársakon, mert a birkákat húsra szokatták. Közel a kergebirkakór…
A szoba szűkül, a falak mozognak, szárnyam szegett, nem érzem jól magam.
