Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Utas és Holdvilág...

2010. július 28. - Cardinalis

Néha lopni kell az időt. Egyszerűen elcsórni, mint egy órát, táskát, parlagon hagyott asszonyt-). Nincs mese. Aki annyira hadilábon áll az idővel mint jómagam, nem is tehet másképp. Sőt állítom, az az élőlény, amelynek időben, ennyire korlátozottak a kilátásai, annak hagyni kell, hogy lopja az időt.  Olvasta valaki Michael Ende nagyszerű regényét a Momot? Ende azt mondja, az idő maga az élet, az élet pedig a szívben lakozik... Néha érzem ennek a roppant súlyát, ahogy tele lesz az ember szíve idővel, élettel. Semmit nem írtam még. Minden rossz szájízemet megírtam, minden csalódásom, minden frusztrációm kiírtam. Itt van a blogon, a magam keltette álvajúdás minden mozzanata. Itt van minden panasz, sóhaj, itt van minden kín. És ebben az a tragikusan középszerű, hogy ez minden, mert semmit nem írtam még. Nem sikerült Kertész Imre lenni ebben a szerelmi KZ-ben, nem sikerült Ivan Gyenyiszovics lenni a Gulágomban, nincs igazi utazás mint Semprun regényében. Csak valahol egy távoli galaxis "seggünktáján" történt, némi otromba vágyakozás a semmiség után. Nem lettem az életregényem hőse, csupán egy vinnyogó kiskölyök maradtam, aki a villanyvasútjai sínjei között ébredt fel és azt képzelte, hogy a kerengő mini-expressz képes megfenyegetni az életét.  

Szóval most nagyot néztem, mert a szívemben nem maradt más, csak boldogság, csak felemelő érzések, csak valami nagyon mosolyszagú valami. Erőt érzek, szinte kitapintom, hogy az ereimben oroszlánok kúsznak, gepárdok, ocelotok, leopárdok és pumák, csupa nagymacska.

Hakuna matata! Ordíthatnám, mert Rodosz remeg a lelki szemeim előtt. Mindegy, hogy mire hazajövök, már egy újabb szakadék szélén fogok egyensúlyozni, mindegy, hogy van-e holnap. Nekem most a mai nap szent, megállítom az időt, mert a szívem erre is képes. Megállítom, talán előveszek, leporolok néhány régi nyarat, de csak azért, hogy helye legyen az újnak.

A múltat - közhely - el kell engedni ahhoz, hogy valami történjen velünk. Consummatum est.

"Mihály" haza kell jönnöd, még akkor is ha azt hiszed, itthon a  romok között csak patkány leszel...

"Tudta, hogy az utas nagyon régóta megy egyre elhagyatottabb tájakon, izgatott fák és stilizált romok alatt, viharok és farkasok rettegetik, és talán nincs más senki sem, aki olyan éjszakjában vándorolna és olyan egyedül..."

És ez sem igaz,  Maestro Szerb! Nem igaz, mert mindvégig itt volt Maga is a szívemben, itt volt Morricone, James Jones, Apám, Szták tanár úr, Pilinszky, itt volt Mozart Varázsfuvolája és Goethe Faustja és itt voltak a persze a húsomra éhes farkasaim...

"Ez így van; az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után, keresi, kergeti, hiába, és élete elsorvad a nosztalgiában."

 

És nem marad más, nem marad más csak ez a fényképezőgép, ami nyarakat, mosolyokat és öleléseket őriz. Előveszem. Megnézem őket. Utoljára, aztán benzint nekik! Égjenek az arcok, mosolyok, mindazokat, akiket én bántottam meg és főként azok, akik engem löktek le a Taigetoszról... A torkomig ömlik fel az élvezet, ahogy a múlt sisteregve bomlik atomjaira...  

"A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született; és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig 17 éves marad, és kócos haját, könnyű nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban."       

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr492181332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

baraonda · baraonda.blog.hu 2010.07.28. 10:39:20

Michael Ende... és egy emlék; egy lakkozott(!) szétnyitható (!) :-) kártyanaptár a nyolcvanas évek elejéről, rajta a Végtelen történet egyik jelenete... Mennyire imádtam a könyvet is, a filmet is!

Azt mondják, Rodoszon valamikor Tündérek éltek... Kalo taxidi!

csengettyű 2010.07.28. 22:35:28

a video-t nézve és hallgatva, egészen a 45. másodpercig az volt az érzésem, hogy a sivatagi show című filmből van a részlet :)
melyben a növények magjai hosszú időt is képesek/kénytelenek elvegetálni a következő, számukra áldást hozó esőig; mely után virágba borulnak, termést hoznak és szerte szórják magjaikat...

az emberi élet koránt sem hasonlatos ezen magokkal, számunkra minden nap hoz esőcseppet, csak más-más formában

csengettyű 2010.07.28. 22:37:44

"A felhő sosem törődik azzal, hogy az égbolt megérdemli-e. Esőt hullat a hegyekre, a sziklákra; mindenre, mindenhol. Feltétel nélkül ad, kikötések nélkül. Ilyen a szeretet is: egyszerűen ad, élvezi, hogy adhat. Bárki, aki hajlandó elfogadni, kaphat belőle. Nem kell megérdemelnie, nem kell beleillenie semmilyen speciális kategóriába, nem kell megfelelnie semmilyen minősítésnek. Ha szükség van ezekre a megfelelésekre, akkor az, amit adsz, az nem szeretet, hanem valami más."

csengettyű 2010.07.28. 22:43:17

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj, és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet, ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni."

csengettyű 2010.07.29. 09:53:54

Anima Sound System - Tedd a napfényt be a számba

Jég*virág 2010.07.29. 12:06:08

"Mert ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek."

Jég*virág 2010.07.29. 19:03:22

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a
Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs
már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség,-itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott
el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Óh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:

- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte ,sokkal tartozik
neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az
életben a SZERETET!

Minden név foglalt volt 2010.09.08. 10:20:30

Ez most valamiért meghatott. Bevallom régen olvastalak.
süti beállítások módosítása