Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

A nyírségi fiú vallomása...

2010. július 02. - Cardinalis

Nem kell hosszan írni róluk. Nem kell bemutatni őket. Nem kell hirdetni, élnek és rombolnak. Nem kell, hogy tudják imádkozom értük és leginkább félek tőlük. Nem kell, hogy érezzék, milyen mély kútba képesek dobni, hol se nap, se nyár, se lányok kacagása. Popper súg a fülembe: amiről azt hisszük apokalipszis, az csak bárgyúság, blöff és önfélemlítés.

Ehelyett, mint egy süket és vak prédikátor, megragadva az isten kezét, arról kellene halk verseket írni: nincs minden veszve! Az úton visszafelé is lehet menni. A keresztúton a bal után, jobbra is lehet (meg)térni. Mi kell még, hogy tudd: képes vagy rá?  Ki kell még, hogy hidd, jobb lesz?

Valaki figyeli a lépteim. tudom, érzem. Valaki, kopogni készül. Piknikkosarat hoz. Szeret és egyszerűen itt akar maradni.

Valaki most jött, azt mondja itt minden poros és nincs benne semmi lüktetés. Figyelj jobban! Kérlek, figyelj jobban!

A nyelvem rózsakert, dús szirmú szavak nőnek rajta, veszélyes tövisek mellett Mondom, vagy csókolj első vérig, vagy felejts el!

Képes vagyok birkát nevelni Neked Kamcsatkán, marhát az argentin pampákon és építek hódvárat Montreal mellett! De a legszebbel, a legédesebbel, az én aranyammal, akácmézzel, gyöngyharmattal és bársonyos meggyel csak itt a Nyírségben tudlak beborítani... Hisz a Duna és Tisza is lehet Édeni folyó, az itt termett alma is megakadhat a bűnös gigámon...

Mondom maradj! Kérlek...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr332124492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jég*virág 2010.07.03. 09:14:13

Este 22:00, hazafelé tartok. Fénybe öltözött a város, a Sétáló utca fiúk, lányok társaságától zajos. Gyönyörű lányok falatnyi ruhákban, a hímnem nagy megelégedésére. Csodálkozunk, hogy a Férfi nem tud udvarolni, elfelejt, már nincs ki megtanítsa. Vallom, akit el lehet vinne, vigyék. Nem kell...

Séta közben nyugtázom a napot, gondolatok ébrednek:
Szatmárcseke, Túristvándi...
Makay Béla bácsi a mező virágairól mesél. Ami sokak számára gaz, eltaposni való gyom, az másoknak a gyógyulás örömét jelenti. S közben a piknikkosár megtelik tarka-barka, lelket simogató virágokkal.
Az erdő útja kanyargós, a bokrok közt óriási ikertölgyek emelkednek. Egy tőből fakadnak, 80-100 évesek,mégis megférnek egymás mellett, mégis kitartanak egymás mellett. A látvány lenyűgöző. Az út egyenesedni látszik, megtérünk.

Nem kell a gazdagság, a világ pompája, a rózsa tövise. A Nyírség oly egyszerű, oly szép, s ami a legfőbb, a Miénk.

Hazaértem...
süti beállítások módosítása