Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

A böjtről...

2010. március 29. - Cardinalis

Nem vagyok jó böjtölő, a húsvétban is magát a hús vételét szeretem. Nullás vércsoporttal valami ősi ragadozóhoz vezet vissza a genetikai állományom. Lehet, hogy túlzás, de sokszor a nőkben is csupán a habzsolni való húst láttam. A húst, amiben el kell veszni, amit csókolni, harapni és nyalogatni kell. Hányszor figyeltem, hogy a lányok márvány bőrét, hogyan hálózzák be az erek. A „kék erezet” hogyan szállítja a fejbőrtől a legkisebb lábujjukig a tápláló és lázító vért. Ó hogy elkalandoztam néha, miközben nyelvösvényeket fedeztem fel a nyakukon. Milyen mélyen belénk van vésve: szaporodj! Meglepődtem, amikor Fábri Zoltán az Ötödik pecsétben, a nyers hús és a magát  felszolgáló nő allegóriáját festette meg, közben pedig a szürrealizmussal flörtölő Bosch szörnyetegei tűnnek fel, csak úgy odadobálva.

„Isteni szája van a dögnek,…csak a karajt észre ne vegye! A szegyet azt viheti, de a karajhoz semmi köze, azt nem adom oda semmiképpen.

Pedig az önként vállalt böjt a legmagasztosabb dolgok egyike a világon. Az empátia, a hit, a kereszténység csúcsa, amikor a lemondás, az együttérzés jobb, tisztább emberré tesz. Olyan ez, mint a cölibátus, megfosztani magad valamitől, valakiért. Sőt a vegytiszta szerelem is ilyen szerintem. lemondani magamról, valakiért. A gyermekvállalás is talán…

Vegytiszta szerelem. Ó, nem a testiség, nem a nedves csattogás, nem a testek öröme. A vegytiszta szerelmet, nem lehet holmi nyálkahártyával beszennyezni. Olvassátok Dali emlékiratait. Hogyan maszturbált egymás után hatszor is az iskola budiján, hogy aztán bűnösnek érezze magát és hányingert kapjon a veszélyes testiségtől…

De a böjthöz nem elég undorodni. A böjthöz kevés vegetáriánusnak lenni. A böjthöz egy vadállat kell, aki szinte belehal a hús nélküli percekbe, akit gyötör a láz, akit hajt a vére! Az igaz szerelem átéléséhez egy lator kell, egy mocskos, tékozló fiú, aki olyan mélyere jutott hogy onnan már egy angyal sem találna talán vissza. Egy kormos, csapzott, remegő angyal kell, akinek beleégett a szemébe a bűn! Akinek a kezébe adta az isten a szerelmet és egyetlen éjszaka alatt képes volt eljátszani! A böjthöz egy ilyen elesett angyal kell!!!

Mi a kedvenc ételetek??? Mondjátok barátaim! Mondjátok! A netpincér szerint az Újházi tyúkhúsleves és a töltött káposzta vezeti a listát. Ti mivel töritek meg a böjtöt? Mivel ünneplitek majd Jézus a Krisztus feltámadását. Mivel emlékeztek meg az istenről, aki elvette a bűneink és értünk feszíttetett meg???

Nagyanyám féle finoman füstölt és pácolt sonka, sárga túró, póréhagyma. A sonka levében főtt tojás és kolbász… Nyakunkon az ünnep, véget ér a böjt! Veled , róladálmodnak a predátorok…   

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr491879658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

baraonda · baraonda.blog.hu 2010.03.30. 12:40:47

Tény, Dali nem volt önmegtartóztató típus :), de a böjt másról is szól. Szerintem. Nem csak a lemondásról, hanem a várakozásról, lelki megtisztulásról, önuralomról tudomisén. Sosem böjtöltem még, és nem is próbálom ki, mert saját magam előtt égnék be piszkosul, ha feladnám félidőben. Így még mondhatom, hogy menne lazán... :)
És lecsó. Márhogy a kedvenc ételem :)
süti beállítások módosítása