Meg kell tanulunk az után vágyakozni, ami a mienk.

(Simone Weil)

A harmadik csimpánz faj. A szakértők manapság így hívják a homo sapienst. Az ügyes embert, aki kiemelve magát az állatfajok rengetegéből, az elmúlt évtizedekben istent kezd játszani a Föld nevű bolygón. Már nemcsak hős akar lenni a végtelen és süket univerzumban, hanem át akarja írni az istentől letétbe kapott, ősi receptet... Miközben ezeket a sorokat írom, az évmilliók alatt eltárolt napfényt használom. A karakterek mögött szén-dioxid emisszió, környezetszennyezés, olajkitermelés, pazarlás zajlik. Miközben én a megváltást keresem, hozzájárulok a földi pokol megvalósításához. Minden szó, minden betű apró téglája az apokalipszis felé vezető útnak.

Ha kinézek a szürke égre, egy galambcsapat ír szabályos köröket a levegőbe. Szeretnék köztük lenni...

Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a mienk.

Amikor beköltözik az életünkbe a csöndes harmónia, vagy épp ellenkezőleg, brutálisan lep meg bennünket a sors, akkor valahogy kötelező mentőövként, mint egy útszéli szajha, felkínálja magát a nosztalgia. Negédes szavakkal, egy kínok, bánatok és fájdalom nélküli letűnt aranykort idéz fel bennünk, és állítja, a ma, a most jellegtelen, könnyű és nem méltó hozzánk. Pedig a régi szerelmek nem hasonlíthatóak a borhoz, nem lesznek jobbak, édesebbek az idő múlásával, mindez csak áltatás. A régi vágyak, hiába kísértenek meg bennünket, néha kiábrándítóan térnek vissza az életünkbe.

De mégis hiszek abban, hogy van olyan szerelem, mint a paradicsomos töltött káposzta, ami fölmelegítve, napok múlva még jobb, mint az elején... Ám talán még ez sem hasonlítható a frissensültek zamatához, a friss, meg nem, át nem élt percek öröméhez.

Most elbizonytalanodtam... De hisz, most is az iránt vágyakozom, ami az enyém, ami csak és kizárólag az enyém. Legyen bárhol, bárkivel...

Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek..

(Gabriel Garcia Marquez)

aki nem értené az ánglust:

http://sziklazdatested.freeblog.hu/archives/2006/11/30/The_Verve_-_Keseredes_szimfonia/