Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

A vágyról...

2010. január 11. - Cardinalis

Meg kell tanulunk az után vágyakozni, ami a mienk.

(Simone Weil)

A harmadik csimpánz faj. A szakértők manapság így hívják a homo sapienst. Az ügyes embert, aki kiemelve magát az állatfajok rengetegéből, az elmúlt évtizedekben istent kezd játszani a Föld nevű bolygón. Már nemcsak hős akar lenni a végtelen és süket univerzumban, hanem át akarja írni az istentől letétbe kapott, ősi receptet... Miközben ezeket a sorokat írom, az évmilliók alatt eltárolt napfényt használom. A karakterek mögött szén-dioxid emisszió, környezetszennyezés, olajkitermelés, pazarlás zajlik. Miközben én a megváltást keresem, hozzájárulok a földi pokol megvalósításához. Minden szó, minden betű apró téglája az apokalipszis felé vezető útnak.

 

Ha kinézek a szürke égre, egy galambcsapat ír szabályos köröket a levegőbe. Szeretnék köztük lenni...

 

Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a mienk.

 

Amikor beköltözik az életünkbe a csöndes harmónia, vagy épp ellenkezőleg, brutálisan lep meg bennünket a sors, akkor valahogy kötelező mentőövként, mint egy útszéli szajha, felkínálja magát a nosztalgia. Negédes szavakkal, egy kínok, bánatok és fájdalom nélküli letűnt aranykort idéz fel bennünk, és állítja, a ma, a most jellegtelen, könnyű és nem méltó hozzánk. Pedig a régi szerelmek nem hasonlíthatóak a borhoz, nem lesznek jobbak, édesebbek az idő múlásával, mindez csak áltatás. A régi vágyak, hiába kísértenek meg bennünket, néha kiábrándítóan térnek vissza az életünkbe.

 

De mégis hiszek abban, hogy van olyan szerelem, mint a paradicsomos töltött káposzta, ami fölmelegítve, napok múlva még jobb, mint az elején... Ám talán még ez sem hasonlítható a frissensültek zamatához, a friss, meg nem, át nem élt percek öröméhez.

 

Most elbizonytalanodtam... De hisz, most is az iránt vágyakozom, ami az enyém, ami csak és kizárólag az enyém. Legyen bárhol, bárkivel...

 

Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek..

(Gabriel Garcia Marquez)

 

aki nem értené az ánglust:

http://sziklazdatested.freeblog.hu/archives/2006/11/30/The_Verve_-_Keseredes_szimfonia/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr301663775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eszmélet 2010.01.13. 21:29:00

Érdekes dolog a vágyakozás valami után. Pedig egyszer a vágynak is vége lesz. Feldmár András sorai szerint: " Ha az ember teljesen szabadon ereszti a vágyát, akkor egyszer csak elérkezik egy olyan pontra, amikor már nem is lesz vágya. De ha soha nem teszi meg, akkor a vágy mindig ott marad. Marad egy 80 éves ember, tele vággyal."

belloven 2010.01.17. 09:30:14

A vágyakozás valami olyasmi, mintha vaskarmaival simogatna az elmúlás. Örök dilemma, amit Feldmár is ébreszt, Éld- e meg teljes valójában az érzelmeidet, vállalva, hogy egyazon dolog, ugyanabban a pillanatban képes a földre rántani és az egekig emelni egyaránt, vagy hallgass és úgy jársz, mint Reményik...:"Álmodtam róla egész éketemben, Kiálmodtam lelkemet, magamat. S álmaimban most meg nem látogat Soha, soha!"

Minden név foglalt volt 2010.01.19. 02:51:35

Azt hiszem, nekem soha nem lenne olyan pont az eletemben, hogy elfogyjanak a vagyaim. ha mar nagyon oreg lennek, meghalni vagynek, de most meg elni vagyom, latni... Mindig tud az ember egy-egy uj vagyat talalni maganak. Ha beteljesitettem az egyiket, mar van egy masik. Kerdes csak az, hogy mekkora vagyakrol beszelunk? Hiszen lehet arra vagyom, hogy en legyek az elso noi miniszterelnok. :) ha erre forditom minden energiamat, sok evbe tellik,de dolgozom a vagy iranyaban haladok, elerem. Johet a kovetkezo vagy: vigyem sikerre ez orszagomat... es igy tivabb... Vigyem sikerre a benne elo embereket... etc.

Jah, hogy az erzelmekrol beszelunk. Hm... Vagyom arra, hogy valaki ugy szeressen, hogy minden nap egy meglepetes legyen az eletemben. Vagyom arra, hogy... Szerintem ha ezek a vagyaim is megtortennek, tudok ujat talalni, amivel tovabb szinezzem, a mar megkapott vagyat, peldaul, hogy valakit -aki az emlitett vagyam szerint szeret- ugy szeressek, hogy annak minden napja olyan legyen, amilyenre o vagyik... Ez egy kifigyhatatlan kategoria tud lenni...

es ha megoregszem, majd arra vagyok meghaljak...
süti beállítások módosítása