Kedves ez a kitüntető figyelem, ami az utóbbi időben a Blogot körbeveszi. Már- már megilletődök attól, ahogy kósza gondolatok, - amelyeknek nem találtam jobb helyet mint a cyber-tér - ilyen reakciókat, vagy nem is tudom gondoskodáskényszert váltanak ki a jóravaló olvasókból.
Ez a blog egykor a szerelemről szólt. Egy elvesztett gyémántról. Ma ellenben, mivel nem sikerült eredeti feladatát teljesítenie, és a szükségből kellett erényt kovácsolnia, egy kisember, a középszerűségben megfürdetett emberke élettükre. Lehet ez ars poetica, egymásra hányt gondolatsor, a megváltásért esedező, bűnbánó zsolozsmái, lehet ez arculat és arcoskodás. Bármi, ami egy bolond álmodozó fejébe szöget üthet, bármi, ami elér a szívemig…
Lehet ravatal, ahogy egykor CsK sommázta, és lehet egy csillagharcos, jövőt fürkésző tekintete… Azt remélem, akárminek is nevezzék, érződik benne a jó szándék, és az is, hogy lelkem, szívem, életem egyetlen apró borostyándarabjában, sárgán, átlátszón, de jól körbevédve ott lakik az isten egy fölöslegesnek tűnő, de nekem annál többet jelentő darabja.
Azt remélem, hogy a sok panaszon túl, felsejlik egy hamiskás mosolyú - könnytől vagy koromtól, egyre megy – maszatos arcú, örökre magányos kiskölyök apró világa. Egy bolygó, ahol még vulkánok sincsenek, se majomkenyérfák, de még egy átkozott virágmagot is hiába akar a kis herceg elültetni, mindig továbbrepíti őket a fránya szél…
Szóval, éppen ezért, s bocsássatok meg érte, de ebbe a zsákba, amit idebiggyesztek az internet nagy országútjára, mindenféle dolgot belepakolok. Aki látni akar, az úgyis látja, a ködön, homályon át a célom. Aki akarja, az el tudja helyezni a 6 „bés” srácot és a filozófia, kezdő kisinasát.
Másrészt, csak és kizárólag úgy tudok táncolni, fütyülni, énekelni, ahogy az tőlem telik és ahogy azt a belső világom megköveteli tőlem. Hát ne haragudjatok, fogyatékos gyermekeim is kedvesek nekem… Ha majd, egyszer megírom a középszerűség kézikönyvét, azt meghúzom és kiherélem, már csak a kiadó elvárásai miatt is… Most pedig elhiszem azt, amit az én Buczó barátom mond: aki ilyen kisstílűen figurázza ki a romantikát, az talán nem is áll messze tőle.
Ui: ez a „romantikus fogalmazás” egy számomra fontos Csodának készült.
Ui2: ma életem egyik legvidámabb elő-szilveszteri műsorfelvételén vehettem részt. Szeretném idevésni azoknak az embereknek a nevét, akik miatt ma lekötelezve érzem magam: Lőrinczy Kornél, Hajnal Gusztáv, „a stáb”, Dankó László, Szoboszlai Gyula, Cziránku István, István András, Papp József, Morszi és még sokan mások…
Nagy jókedvet csaptak a Zsindelyes tanyán… És engem mégis olyan, de olyan melankolikus hangulat fogott el, mintha félve engedném el a 2009-es esztendőt. Ezt a fura Janus arcú évet…
Fura, de most annak a örülök a legjobban, hogy a fáj a lelkem, hogy csavar a szívem. Fura, de tudok örülni a szomorúságnak, a ködnek, a homálynak. Mintha csak az élet apró, szívszorító remegése is fanyar mosollyá válna…
Ma megszületett az életem… Sírjatok lányok, vonyítsatok fiúk… A középszerűség bukott angyala, csörtetve rohan, a hervadt kertek alatt…
