Vannak ösvények, amelyeken minden követ ismerek, minden virágot, fát, bokrot, a zöld függöny mögött lakó állatok pedig az én véreim. Vannak ösvények, amelyek mindig visszavárnak, mindegy, hogy éppen a magánnyal sétálok kéz a kézben, vagy éppen egy angyal szegődik átmenetileg mellém. Ebben az életben úgy tűnik, az ösvények keskenyek, egy emberesek. Egyetlen megoldás adódik, ha egy párocska mégis szeretné abszolválni a jövőbe vezető csapást; szoroson egymáshoz tapadva, egyfajta ritmikus gimnasztikával kell előrehaladniuk. A járás így lassú és embertelen, hol az egyik, hol a másik csetlik-botlik és az egész olyan mélységesen idegesítő, hogy egy egészen apró darab idő után is egymásnak esnek a párok, a tehetetlenségből fakadó, keserű düh következtében.
Kusza ösvények
Valahogy, eddigi életemben csak ilyen ösvényekkel találkoztam. Többször megkíséreltem végigbotorkálni rajtuk. Több embert hívtam, mások önként vállalkoztak. Szerencsétlenségemre sikertelenül. Általában az elején kiderül, nincs összhang, nincs képesség a folytatásra. Tudom, nehéz velem. Talán ezért, mert speciális a járásom és néhéz ráhangolódni...
A legbosszantóbbnak az bizonyult, amikor az ösvény végén derült ki, elhagytam a legféltettebb kincsem. Vagy éppen kishitűségemben nem voltam elég kitartó és most az ösvényeim hercegnője, mással botorkál a nehéz lombok alatt…
Persze vannak ösvények, amelyeket nem próbáltam még. Vannak, amelyek talán több szerencsét tartogatnak. Ám mostanában úgy tűnik, minden út zsákbamacska, vagy éppen a zsák maga. Gomolygó köd előttem, köd mögöttem. Telihold éjjelén, amikor a nap nélkül is van árnyéka a világnak mégis minden olyan sötét, mint egy gyászmenet. Az okosabbak állítják, a szemünk mögött, a látásunkon túl kell lenni még egy GPS mentes világnak, ahol angyalok mutatják az utat, ahol ők segítenek, ha már eltévedtünk.
Fura dolog Uram, hogy a legsötétebb erdőt is a te kezed alkotta. Józanul támolygok, a múlt vágyai és a semmivel rokon jövő ábrándjai hajtanak előre…
Ui:Adjatok enni a lovaknak, meglátjátok milyen hálásak…
Ui2: a pávák nyakát nem érdemes kitekerni…
Ui3: ne lázadjatok, ha „ő” kopog az ajtótokon...
