Isten kegyelméből ismét érzem ebben a nagy világi koordinátarendszerben, hogyan állnak össze az apró fosszíliák - benne életem hitvány másodpercei - egyetlen, előremutató, aprólékos gondossággal kidolgozott alkotássá. Isten kegyelméből felidézem mi is történt, akkor, azon a napon Jézus Urunkkal a Getsemáné kertben. Széder-esti lakomát ült tanítványival, megünnepelték az Egyiptomból való szabadulást. Micsoda teher lehetett tudni, szörnyű kínok közt kell meghalnia és előtte még egy asztalnál fog falatozni árulójával. Ennek ellenére, búcsúajándékként megmosta tanítványai lábát, beszédet mondott és ránk hagyta legnagyobb örökségét; Testének és Vérének szentségét…
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.(Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 11,23–26)
Nagycsütörtök a gyász napja. Ma estétől szombat estig elnémulnak a harangok, Rómába költöznek. Ma kezdődik a szenvedés, először a kétségekkel, árulással és sötét gondokkal, hogy aztán a Passió embertelen stáción végighaladva megszabaduljunk Ádám és Éva bűnétől. Ma kezdődök a szenvedés, hogy hétfőn büszkén mondhassuk: Jézus feltámadt. Hogy vele együtt mi is feltámadjunk. Vele együtt mi is feledjük minden kínunkat és csillogó szemmel elhiggyük a földi élet nemcsak sötét siralomvölgy, a kósza felhők alatt, nevetés, szerelem is jut nekünk.
Réges- régen ezen a napon, Nagycsütörtökön fogadták vissza a kitaszított bűnösöket. Réges- régen ezen a napon emelték szívükhöz a megbántottak, a csalódottak, a vétkezőket és a csalókat. Réges- régen ezen a napon nekem is járt volna feloldozás.
Uram! Megdöbbentő érzés ez. Megbántok valakit és talán már nem tőle kapom meg a feloldozást. Soha nem hittem, hogy a tőröm ilyen mélyen képes megsebezni valakit, nem hittem volna, hogy az ártatlannak tűnő játékszer a kezemben gyógyíthatatlan sebeket okozó, pokoli fegyverré válik…
És megdöbbentő az isteni kegyelem, ahogy a tavasz képében feloldozást, cinkos kacsintásokat küld nekem.
10 éve már, hogy ott álltam a Santa Maria delle Grazie templomban Leonardo Utolsó vacsorája előtt. 10 esztendeje már… A kép előtt, amelyen balról harmadik Júdás. A festmény előtt, amelyen Jézus drámai bejelentését merevíti ki Leonardo:
"Bizony mondom néktek, egyiktek elárul” (Szent Máté Evangéliuma 26,21)
Milyen fura, hogy a nevem napja 2009-ben Nagypéntekre esik. Ritka konstelláció. Az év századik napja lesz a fájdalom, a keresztre feszítés és a remény napja egyben. Ma úgy vagyok vele, egyszerre várom és rettegem a holnapot. Egyszerre szeretném tudni mi fog történni, mi ér véget, és mi kezdődik el holnap, Nagypénteken.
Bárhogy is lesz, Legyen meg a Te akaratod...
