Túl az indulatokon, a megvetésen és az alpári hozzászólásokon, egy férfiról és egy nőről, egy fiúról és egy lányról szól ez a sztori. Micsoda kéretlen és értelmetlen indulatok feszülnek az őszinteségnek. Micsoda sötét erők kerítik hatalmukba a sekélyes lelkeket. Óh, micsoda kelléktára vonul itt fel a képzelgésnek és koncepciós perekből ismert vádaknak. Mit nem adnak még a számba… Túllépek. Túlmászok, kúszok, a távolba nézek, mint korábban.
Arcok és bőrök…
Óh Istenem, mesélj nekik! Te aki láttad, amikor megrokkant a lélek, amikor magába szállt. Nagy Isten mesélj nekik, a keserű könnyekről, a kialvatlanságtól rajzolt sötét karikákról a szem körül. Mesélj, hogyan készült eldobni az életet, hogyan milyen aprólékossággal rajzolta meg a csöndes alagutat az elmúlásba. Mesélj bátran, őszintén, milyen apró volt ez az ember. Milyen porszem. Mesélj arról az inkvizíciós éjszakáról Dombrádon, amikor semmi és senki sem segített, csak az átbőgött vasárnapi mise a görög- katolikus templomban. Mesélj, hogyan ébredt fel a remény, mesélj arról, milyen a földi pokol egy lelkiismeretfurdalástól és a reménytelen szerelemtől fuldokló lélek számra. Mesélj uram! Kérlek, helyettem mesélj, hogyan próbáltam magos Déva várát minden éjjel felépíteni. Mindhiába. Mesélj arról, hogy a reggeleken kívül nem ismertem más megváltást. Uram, csak te láttad a szívem. Csak te voltál ott, amikor megbolondultam, amikor, jómódomban kutyaként vesztem meg…
Uram! Ott vagyok-e azon a listán, akiknek megbocsátasz? Akiknek már itt az élők között boldogságot osztogatsz? Uram, ott vagyok azon a listán? Ott vagyok, ahol megbocsátanak? Ott, ahol hű feleséget, társat kapnak? Mondd, ott vagyok?
Most elmegyek az ókorba. Nem törlök semmit. Legyenek boldogok, akik kővel, sárral dobálnak. Legyenek boldogok a fogatlan oroszlán vadászai. Békakirályok, muslicahercegnők, és pucércsigák, sötétben, arc nélkül bújkáló csótányok, éhes döglegyek. Zsongjatok és döngjetek...
Óh, hiénák mégis szeretlek bennetek! Szeretlek, mert ezerszer írjátok a szívem palatáblájára; nincs visszaút! Nem kell a silány múlt… Jövő kell, intim és biztonságos, nyugodt és kiszámítható… Egy ember kell, egy társ, egy ízig- vérig nő, egy varázslat, egy csoda, a lelkem elveszett darabja… Én tudom ki Ő… Remélem Ő is tudja, mert számítok rá….