Elkezdődött. Igen elkezdődött a mi fesztiválunk, a mi VIDORgásunk. Magyar népzene, afrikai dallamok majd a színházban A Csúnya... Új Színház, régi arcok. Gáspár Sándor, Nagy Zoltán, Pokorny Lia, Almási Sándor. Mindannyian jó nevű, sokat foglalkoztatott, tv-ben is látható arcok. Ráadásul rendkívűl kedves riportalanyok...
A fesztivál egy picit döcögősebben indult, mintha az emberek nem találták volna meg olyan könnyen a főteret, mint augusztus 20-án. De lehet az is a baj, hogy még nem utalták át a szeptemberi fizut, így aztán egylőre nincs magyaros fiesta hangulat.-))) Estére azért csak megtelet a Kossuth tér, és persze a nagyszínpadból átalakított kamaraterem is...
Itt láttam a Csúnyát. A Csúnya a szépségről szól... Mennyire relatív minden, hogyan veszítjük el az arcunkat, hogyan uniformizálódunk, az előrejutás, a pénz, siker, csillogás érdekében. A csúnya nekünk írodott, átlagos hétköznapi embereknek, akik híresek, szépek és gazdagok akarunk lenni. A csúnya azt vágta a szemünkbe futószalagról kerülnek le, az egyforma, trendi emberek, szépségkirálynőnek, fotomodellnek, énekeseknek, kikáltott sztárocskák. A csúnya arról beszélt, ne veszítsük el az arcunkat, ne kerüljünk bele a szürke masszába...
Ui:
Elképedtem milyen kedvesek vagytok mélyen tisztelt kommentezők!!! Köszönöm a rám, ránk, magunkra fordított energiát, szavakat és gondolatokat. Köszönöm Helénának, Canonnak, Treffnek és valahol Zsunak is...
Thargie Csőrmesternek üzenem a gyermekkori barátságokon nem fog a rozsda, az idő és a távolság sem. Ja és tündér az a kisbaba...
Majd jelentkezem...
