Életemben legtöbbször attól féltem, hogy elveszítem a munkám, korábban az ufóktól. E.T. is a rosszbetegséget hozta rám. Nagy, kertes házban nőttem fel Nyírbátorban. Amikor még pulya voltam, disznót és aprójószágot is tartottunk. Elemlámpával mentünk bezárni az állatokat és nekem a torkomban dobogott a szívem. Féltem.

Néha, nem gyakran, nekem kellett enni adni a kucuknak. Azok döngették a vájút, nekem meg tápot kellett keverni a főtt krumplihéjból, konyhai maradékból álló, kiadós moslékba. Alig vártam, hogy megmossam a kezem. Egyszer beleért az ingem ujja, pedig jól feltűrtem, az iskolában végig éreztem a disznók reggelijét a karomon. Féltem, az osztálytársaknak is feltűnik a szag. A hurkát azonban szerettem. Már rég nem láttam olyan spórban pirított, véres és májas hurkát, mint akkoriban. A rizs kipergett a felpirított bélből... Mindez arról jutott eszembe, hogy a disznók csak az éhségtől féltek. Én leginkább az ufóktól, meg attól, hogy kevéske zsebpénzem elveszik a nagyobbacska cigányok. Alig vártam, hogy felnőjek, hogy ne kelljen félnem. A felnőttek nem félnek. Meg voltam erről győződve. Soha nem félnek. Édesapám, édesanyám nem beszélt arról, hogy félnének. Na jó édesanya egyszer félt, hogy nem lesz habzsi-dőzsi, mert apa befizetett egy Kis Polskira.

"Egyet se félj kicsi unokám!" - kurjantott felém Kodácsi nagyapám, és ha lehunyom a szemem nevet. Nem fél. Agyvérzésben halt meg. Nem tudom mit érzett, de ezt mondta nagymamámnak, mielőtt a mentőt kihívták; "Baszhatod Piri a betétkönyvet!". Nem tudom félt-e. Bevallom, a szélütés óta jobban féltem az életem. Dániel alig 10 nap múlva egy éves lesz. Sokáig nem félt. Semmitől sem. Most már tud. Látom, a félelmet tanuljuk. Herbert megtanította a Félelem elleni litániát. Néha segít, néha az sem. Legtöbbször attól féltem, hogy elvesztem a munkám, ma már attól, hogy cserben hagy a testem. Pedig olyan jó lélegezni és nézni, ahogy feláll, kapaszkodik, lép, kacag, artikulátlan hangokkal tölti meg a nappalit a kisember. Most elaludt. Álmában felsír, mint aki emlékszik tavaly ilyenkor ráijesztettem az anyukájára. Ő meg még a pocakban pocolt.

Egyébként le kellene vágni ezt a félelmet. Hurkát tölteni belőle, jól felpirítani a végén. Olyan hurkát, amiből kiperegnek a rizsszemek...