Mesterem! Tudom én, hogy nem egyszerű, ha a Jóisten dönt a táncról. Ám, én azt mondom azt az oldalt kell táncoltatni, ami bírja a mozdulatot. És ha a fél oldalad már táncol Mesterem, akkor hidd el, a finom remegés lesz az erőd. Emlékszel még a táncomra, ott a sziget partján? Emlékszel? Hát én azt mondom, a fehér ruhás irgalmas nővérek is arra kértek, csak lassan, de biztosan! Mutatom; lassan emeled a lábad, és szépen összegyűjtöd az erőd, az összeset. Ördög vigye jóuram a betegséget! Átkozott legyen minden bénultság! Ne foglalkozz vele! Lassan rakosgasd csak a lábad, nem kell most a virtus, vigyen magával a muzsika, a hited, a vágyaid és táncolj! Hiszem azt, hogy Jézus urunk táncolt így, lassúból a gyorsba, s végül pörgött, mint a dervisek Törökországban. A tánc az ember büszke kincse, a tánc az ember pillanatok alatt száradó örömkönnye. Ma még vagy jóuram, ma még táncolsz, aztán senki sem emlékszik rád... De hiszem, hogy a svung amit beletáncolsz a levegőbe, abból szellő lesz, majd talán vihar, ami megtáncoltatja az egész világot! Ezért én táncolni fogok, te pedig uram felállsz abból a kerekesszéből és lassan utánam járod, hogy visszataláljon a jobb oldaladba is ez a céda, de csodálatos élet!