Azt kérte tőlem a "szakember", hogy írjak valamit. Őszintén. Kendőzetlenül, ahogy a szavak kiperegnek belőlem. Mesélek. Néhány hete annyi örömöm akadt, hogy a kórház ablakából szabad, önfeledt, egészséges galambok röptét bámultam megkönnyezve a szabadságukat. Akkor még csak álom, és Hajnika sziklaszilárd hite volt csak, hogy újra járhatok... Ma még csak "kórházi szabadságon", de már a kertben hallgattam a rigók füttyét. Állva, álmodozva, a saját álmom megélve. Álom az álomban. Ahogy Szabó Lőrinc mondaná... Vagy Krúdy Szindbáddal. A Huszárik filmből: "élet, élet, de jó visszatérni beléd...