Nézem az "Ez itt a kérdést?" és hümmögök. Gulyás kackiás, már megjelenésénben is konzervatív arculatával tesz fel a kérdést, meddig nyújtózkodhat a művészi szabadság, mi az ami már a szabadosságot kísérti?

A témát egy svéd LMBTQ fotográfus tevékenysége szolgáltatja, akinek a blaszfémiáig jutó Jézus ábrázolása még az Európai Parlamentben is helyet kapott..

A vendégek között ott ült Eperjes Károly is. A színművész őszintén beszél arról, hogy őt is megkísértette a nyugati liberalizmus. Meg arról, hogy micsoda morális örökséget őriz, tanárától, Major Tamásról. Bevallom, ekkor nyugodtam meg. Vidéki, (írjuk le: görögkatolikus) értelmiségiként, hiszek Eperjesnek. Hiszem, hogy a köztudottan megosztó személyiségtől morált lehet tanulni. Attól az embertől, akit '56-ban többek között Sinkovits, meg Bessenyei mondat le a Nemzeti éléről. Attól Majortól, aki a KB magas rangú pártfunkcionáriusa lett a forradalom után, aki élet és halál ura volt a művészvilágban egykoron...

És mégis elhiszem, hogy az egyes színészekről  -annak idején-, káderlapokat írogató Majortól a színészmesterségen túl, tartást, morált is lehetett tanulni.

"Mert ilyen az embert..." - mondaná Sík Sándor, a katolikus költő; "Eltéved, bepiszkolódik, összetörik, és ha szerencsés onnan is feláll..."

Hallgattam Eperjes lelkes beszédét. És arra gondoltam, a kegyelem mindenkit megillet. Mindenki arcában ott lapul Jézus arca, annak is aki nem hisz benne.

Major példája nyomán én a svéd nőnek is megbocsátottam, elvégre sem ő, sem a mögötte álló politikai erők sem tudják igazán mit cselekszenek. Krisztus pedig már hozzászokott a gúnyhoz.

Tegyük hozzá, fiam született egy hete. Nyíregyházi, magyar, görögkatolikusok kisfiúnak neveljük. A több rajta áll. Az élet kultúrája virágzik!