A rendszerváltás környékét pulyaként is pezsgő, fordulatos, optimista éveknek látom. Volt benne valami gyermeki naivitás, valami esetlegesség, sok illúzió, meg ártatlanság, hogy a múlt hibáit könnyedén ki lehet javítani.

A kilencvenes évek gyermek és ifjú fejjel csodálatosak voltak. Az én világom olyan ártatlanul tiszta volt, mint egy frissen felmosott székesegyház. Ha elvesztettem volna a  hitem, nagyanyám kék Bibliájában mindig találtam valami nekem szánt üzenetet.

Attól tartok, hogy végérvényesen 2001-ben kezdett el romlani a világ és a romlása, néhány kegyelemmel teli évtől eltekintve a romlás folyamatos…

Állítólag a Búza téri piac közelében réges-régen ácsorgott egy vak, cigány koldus. Ő kiabálta: „Jegyezzétek meg, amíg a világ, világ lesz, mindég csak rosszabb és rosszabb lesz…”

Amikor ezeket a sorokat írom a youtube épp Morriconét taláta meg. Volt egyszer egy vadnyugat… Jill’s theme…

Ha valaki ismeri (mindenki is) a melódiát, az tudja, hogy a melankolikusan romantikus harmónia üzenet is, üzenet, hogy talán a messzi jövendőben, egyszer, sokkal, de sokkal jobb lesz embernek lenni…

És milyen furcsa, hogy Ady Endre jut eszembe, aki adna nekünk mai, eltunyult, elpuhult magyaroknak, adna a politikusainak, ennek a félszerzet demokráciának, ennek a felfeslett, frázisokkal koptatott társadalmi szövetnek.

Adna az a szerencselovagoknak, az uram-bátyámoknak, az ország legnagyobb szerencsejátékának a korrupciónak.

„Operett-kasznió” a hazám! – írná dölyffel, daccal, majd egy borozgatós estén úgy ölelné magához ezt cseppre szabott országot, mint ahogy a tékozló fiú apja a család fekete bárányát…

Műtött, bottal, fizikoterápiára járó nemzet a miénk, és olyanok vagyunk mint a bolond, aki egy cserépben parlagfüvet nevelget, nagy műgonddal, valami provinciális orchideát látva bele…

És tudom, lakik bennem egy romlatlan, mindig, minden újra kíváncsi diák, egy mindig bűntelen forradalmár, egy humanista bíró, aki a maga bűneit is mérlegre teszi. De lakik bennem egy sokat próbált, kígyók és rókák között szocializálódott újságíró is, aki látja, belátja, hogy a galambok szelídsége mellett, a kígyók ravaszságára éppúgy szüksége van az embernek, nemhiába mondogatta ezt Jézus urunk…

És mindent osszatok, mindent megvizsgáljatok, mindenben kételkedjetek, csak abban nem, hogy vigyáznotok kell a szívetekre, mert abban van az összes kincsetek!