mottó: "....hinni szeretném, hogy aki keresi, megtalálja a másikat, még ha befújták is ösvényeit a Nagy Romlás porkahavai."

Hagyok itt egy gyertyát. Hagyok itt egy gyertyát azoknak a kárpátaljai magyaroknak, akikre ráborult a háború sötétsége. Akik fűtetlen szobában várják a reggelt, akik a csillagtalan éjben imádkoznak, hogy kitörjön végre a béke; a muszka, meg a hohol rájöjjön végre, ne folyjon tovább egymás vére…

Hagyok itt egy gyertyát és imádkozom a kárpátaljai testvérekért, akik az ukránnak árulók, sok magyarnak meg csak ukránok… Hagyok itt gyertyát, és arra kérem az én őrangyalom, menjen, most segítsen odaát. Megígérem magamra hagyva is jó leszek…

Hagyok itt egy gyertyát és Máriara gondolok, aki az Államokból küldte az angyalt ’56 decemberében haza, Budapestre.

„Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.”

És haza ott van, ahol magyarok élnek, ott is, ahol most remegnek, vacognak, remélnek egy szebb holnapot. Ungváron, Munkácson, Beregszászon, meg Péterfalván. Ung, Bereg, Ugocsa térdel most eléd Uram, hogy végtelen irgalmasságod porolnád le, vennéd elő a mennyei szekrényből…

És kiáltja, mint pusztába a szót, a világhálóba, Sipos József, református tiszteletes; „Ha valaki keres és nem tud elérni, az azért van, mert megszűnt a telefonos kapcsolat. Nincs térerő, se mobilnet. Mivel nincs áram reggeltől, ezért internet sincsen. Se fűtés. Isten legyen irgalmas hozzánk. Legyen béke minél előbb.”

És akkor eszembe jut, hány magyar legény menekült a mások háborúja elől, hányan élnek „száműzetésben” az anyaországban, távol az otthontól, csak mert éppen és jogosan nincs kedvük meghalni a mások háborújában…

Hány legény hagyott hátra asszonyt, gyermeket, hányan mondják telefonba suttogva: szeretlek benneteket és jön a könny, eszi őket a féltés, a félelem…

hazamegyek haza

már maga se hiszi

hazamegyek haza

már maga se hiszi

És akkor Radnótit keresem, mert még mindig nem tudja, ő sem tudhatja… Nem tudhatja, hogy Kárpátalján holnap majd mi lesz… Rakéta, vagy progrom? Üldöztetés vagy a legfeketébb sötétség…

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.