Szent Gabriel Garcia ma sokszor nevettetett meg. Mondják egy örvénylő folyóban látta meg a Száz év magányt. Nagyapám reggelente, minden áldott nap, pontosan két deci pálinkát főzött a spóron. Már hajnalban kelt. Akkor még az őrangyala is aludt. Lerántotta róla a takarót és biccentett, hogy dolog van. Az többször fel akart mondani, de nem engedték el. Akkoriban Apagyon éjjel tél volt, hajnalban tavasz, nappal meg nyár. Úgy este hat után eljött az ősz is. A tyúkok naponta 10-12 tojást tojtak és a teheneket óránként kellett megfejni. Volt, amelyik csokoládé ízű tejet adott, de ha nagyanyám felforralta, simán le lehetett adni a tejcsarnokban. Kifehéredett és némi gyógynövényen kívül semleges lett az íze. Egyszer nagyapám a nagy tőgyű Marcsa hátára ültetett. Két fecske nézte és kibeszéltek, hogy kicsi vagyok én ahhoz, hogy a csorda hercege legyek.

Az őzek királya minden nap hozott nagyapámnak egy áldozatot. Furcsa világ volt. Az őz a szájában hozta papó elé a még ki sem hűlt holttesteket és arra kérte, gyorsan nyúzza meg őket. Az őzkirály így végzett az ellenfeleivel. Papó meg a hazavitte a húst, csak a szívüket ásta el a nagy diófa alá a Rudastónál. Jártam arra két éve, a diófa szív alakú leveleket hajt és ősszel fura hangokat ad ki magából.

• Kórház asszony! Ebbe a testbe szerettél bele! – mondta papó és félmeztelenül állt a szoba közepén. Táncolni kezdett. A maga módján. Énekelni jobban tudott.
• Jani… Jani… - nagyanyám helyette szégyellte magát és kavarintott egyet az őzpörkölten a szegényes konyhában.

Halotti tor volt ez, énekkel tánccal. Nagyapám beszélt az állatok nyelvén, mindig mondta is, jobb azt nem hallani, mert náluk minden egy cseppet keservesebb. A halál is szereti a húst. De irigyelte is őket a tartásukért.

• Csak az lesz szép, ami fáj… - mondta egyszer és intett, hogy gyorsan készítsem azt a fröccsöt, mert kiszáradt a gigája.

Azt meg én nem engedhettem meg magamnak, hogy az állatok nyelvén is értő papó, kiszáradjon. Nagymamám közben pillangókat gyűjtött egy kosárba és egyenként morzsolta le csápjaikról a nektárt, amit aztán belesütött a kalácsokba.

• Csak azt ígérd meg nekem, hogy egyszer úgy fogsz egy lányt szeretni, mint a palacsintát – kacsintott rám és én megígértem neki, hogy egyszer jobban fogok szeretni egy Lányt, mint a palacsintát. De magam sem hittem el. Egészen addig…