Lehet-e németül szerelmet vallani? -  kérdezi a laikus. Nyelvtanilag nézve, a német nyelv mind szókincsben, mind grammatikai, sőt szemantikai szempontból  is képes arra, hogy az elvont fogalmakkal is megbirkózzon, körbeírja azokat. Bár hozzá kell tennünk, hogy a die Liebe, mint főnév, egyszerre jelenti a németben a szerelem és szeretet fogalmát, és a hősszerelmeseknek figyelembe kell venni, hogy amikor a nagymonológban valaki azt mondja; ich liebe sie… akkor esetleg nem a szerelem tombol benne… Bár magunkat megcáfolva rögtön kijelenthetjük, hogy ha csak kedvelünk valakit, akkor a haben segédige siet segítségünkre, mert ezzel egészen árnyaltan fejezhetjük ki, hogy nem a szerelemről beszélünk, hanem arról, hogy csípünk valakit, bírjuk a búráját, kedves nekünk és szeretet húrjain játszunk neki; ich habe sie lieb… ennyi. Ilyen egyszerű; jemanden lieb haben. Ne felejtsük el, hogy ha hölgyről van szó és egy számára kedves pasiról beszélünk, akkor a sie hat ihn lieb formulával írjuk le helyesen, mert ugye a „haben” továbbra is Akkusativval jár, azaz tárgyesetet vonz…

A nem túl rövid, de annál unalmasabb bevezető után arról kell beszélnem, hogy néha meglepődöm, hogy milyen érzelmes tud lenni a német. Philipp Poisel, Alexander Knappe a popkultúrában is olyan mélységeit mutatják meg a szerelemnek, ami mellett nem érdemes elmenni…

Épp füvet nyírtam, amikor a telefonom Knappe „Du”-ját kezdte el játszani. És arra gondoltam, hogy ha pasi nőnek ilyen vallomást ír, akkor abból minimum egy eljegyzés kiforogja magát.

Nézd csak milyen beteges vagyok,

Tekergek a városban és közben Philipp Poiselt hallgatok

Nemsokára beköszönt a tél és fázni fogok

Ha nem vagy mellettem kibírni nem tudom

Nyomjunk egy „resetet”, nem kell feledni, amit nem tudunk

Mintha ikrek lennénk, de csókolózhatunk…

Nézd, mi vagyunk Bonnie és Clyde!

Ketten erősebben vagyunk, mint gondolnád…

eredeti:

Guck mal wie krank ich mich verhalt'
Fahre mit dem Rad durch die Stadt, höre Philipp Poisel
Bald kommt dann auch der Winter, der kalte
Wenn du dann nicht bei mir bist wird's gar nicht mehr halten
Reset drücken ohne zu vergessen, wir sind wie Zwillinge
Doch wir dürfen uns küssen
Guck, wir sind wie Bonnie und Clyde
Hey, wir sind viel stärker zu zweit...

Hevenyészett fordítás, csak próbálkozom. Nehezen tudom visszaadni azt a tömény vágyódást, ami ebben a szerelmi (pop)oratóriumban megfogalmazódik. Szinte végig néhány ütem pöntyög, szinte végig recitativo, aztán szép lassan erősödni kezd a dúdolgató vokál…És elérünk a csúcspontig:

Komm, hör mir zu, komm, hör mir zu

In meinem Kopf bist nur noch du

(Gyere, hallgass meg, gyere hallgass rám

A fejemben csak te jársz…)

A zene itt megtáltosodik, a vokál hangosabbá válik, az intim vallomást az univerzum kezdi visszhangozni, hogy a végén újra pianóban, csöndben, a zongora metronómszerű ütemére mondja ki:

Ich glaub' an uns, ich glaub' an dich

Es brennt hier immer, für immer

Ein kleines Licht für dich

(Hiszek bennünk, hiszek benned

Mert itt ég örökkön-örökké

Egy csöpp fény neked…)

Marad egy csöpp fény. A lány felkapcsolt egy lámpát a töküres, töksötét házban. Láttunk már ilyen filmet. Csak a sötétség. Amiben egyetlen árva gyertya pislákol. Mint egyetlen meggyújtott gyertya a vaksötétben, ami pont egy gyertyányival több fény, mint a teljes, tökéletes sötétség. Égve hagytam a folyosón a villanyt… - írja Pilinszky a Négysorosban és tudjuk, hogy aki felkapcsolja  villanyt, az készül, aki úgy hagyja, az talán vár valakit, ügyel arra, hogy annak, akinek ég a lámpa,  ne kelljen a sötétben botorkálnia. Haza-, hozzátaláljon a sötétben. Égve hagytam a folyosón a villanyt… Alexander Kappe, meg a szívében hagyott égve egy apró lámpát, hátha. Utolsó esélyként. Hogy ne a feledés homálya, a múlt köde falja fel a szerelmet, hanem égjen, pislákoljon, utolsó, jól megfogalmazott reményként.

Tanuljatok nyelveket!