A békének ma abált szalonna az íze. Micsoda mondat, csak egy befejezett melléknévi igenév található benne, nyelvtanilag. "Mész a határra, kell az energia!" - neveti édesanyám, amikor a pénteki szabadnapon pakol valamit a "kicsi" fiának. A békének ma abált szalonna az íze. Bár nem a határba megyek, hanem a határra, de ez legfeljebb Lakatos Ilona tanárnőt érdekelte, amikor kihúztam a főnévi névszóragozásról szóló tételt és intett, latinul is soroljam. Szóval nem illatívusz, hanem szublatívusz, de ez most csak szőrszálhasogatás, meg öncélú nyelvészkedés lenne... Nagymamámra gondolok, aki a tengeritörésre mindig készített egy kis abált tokaszalonnát. Aztán hálát adok a Jóistennek, hogy Prokob Jánostól, a mesés, nyírbogáti Agro-Fabulus Kft. tulajdonosától származó tokaszalonnából, édesanyám, az Apagyon tanult módon készített egy kis magyaros csodát. A békének... Bár lenne már, gondolom magamban és miközben a falatot rágom, a Záhonyban látott képek villódznak bennem. Az egyetlen bőrönddel, karjukon apró csecsemőkkel menekülő szőke, kisírt szemű anyuka, a fáradt, turbános indiai, meg nigériai egyetemista, a kárpátaljai cigányasszony arcai keverednek egymással. És látom a fáradhatatlan szeretetszolgálatosokat, önkormányzati munkatársakat és azt a számtalan önkéntest, akik fontosnak tartják most embernek lenni...