Szabad-e cipőtesztet írnia egy negyvenes, lúdtalpas, botcsinálta, napi négy kilométert kocogó hobbi(t)futócskának? A kérdés költői. Könnyen találok kapaszkodókat. Rendelkezem két lábbal, tavaly 920 kilométert kocogtam össze, és többféle futócipőt kipróbáltam már. Na meg persze a jószándék a vezérel. Tudom, tudom; a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, de lelkem rajta, senkitől nem kapok pénzt a tesztelésért. Egyelőre…

(Egyébként, innen is üdvözlöm a legnagyobb futócipő gyártókat…)

Kezdjük ott, hogy a csodás nyíregyházi, Bujtosi Városligetben, többnyire rekortánon és viacoloron, illetve nagy ritkán aszfalton izzadok. Napi négy kilométer a penzum, amit időként 5-11 kilométerre növelek. Ehhez kerestem eddig magamnak ár-érték arányban kedvező cipőket.

A rendszeres futást 2014-ben kezdtem el, akkor egy Nike Pegazus volt a megbízható és derék társam, aztán egy remek Asics GT1000-t tapostam évekig, amíg annyira elhasználódott, hogy az Erdei tornapályán kibicsaklott benne a bokám és egy repedt csont 6 hétre megakasztotta a világra szóló futókarrierem.

Házasságok eddig...

Az Asics-szes történet után úgy döntöttem, többféle cipőbe is beruházok. Használtam egy Asics terepfutócipőt (igen kemény a lúdtalpamnak). Majd a Nike Winflo 6-os, illetve 7-es is a lábamra került. A hatos remek szolgálatot tett, a hetes verzió néhány hét kocogás után a sarkánál megadta magát, a Hervis szerint „nem rendeltetésszerűen” használtam. Végül is merészeltem futni benne, napi négyezer métert… Így csere nem lett, ám mivel a sarok szakadtsága véresre horzsolta a lábam, szakítottunk. Ő ment a (levesbe) dobozba, én pedig új szerelemmel kárpótoltam magam. Az EMAG Tinderen egy Saucony ISO5 cipellőt húztam jobbra, majd amikor megérkezett a lábamra.

A Saucony-nak legendás a párnázottsága és az ütéscsillapítása. Csak ajánlani tudom. Ez volt az a cipő, amit elég volt kivenni a dobozból, máris mehettem benne körözni. Ekkor éreztem meg először, hogy például a Nike mind a Winflo6-os, mind a Winflo7-es esetében túl keskenyre tervezi (legalább is nekem) a cipőket, sok kilométernyi „kitaposás” után lesznek csak kényelmesek ellenben az olívazöld Saucony-val, amely esetében semmi ilyesmivel nem találkoztam. Egyetlen dolog azonban biztos, a Nike cipőket a gyorsaságra tervezték, a Saucony pedig valamivel nehezebb és inkább a komfort játszott szerepet a tervezésnél. Meg talán az, hogy aki sarokra érkezik (én is), annak ez a cipő sokkal kényelmesebb, megbízhatóbb lesz, hiszen ebben úgy lehet sok-sok kilométert magad mögött tudni, hogy nem fog semmid megfájdulni. Szóval az ISO5 lett számomra a lúdtalpasoknak is ajánlott referencia. Ebben már több mint 1000 kilométert kocogtam össze, szóval a lefutott távból fakadó tapasztalat önmagáért beszél. És akkor tegyük hozzá, hogy négy évszakos a topánka, bár télen, havas, jeges rekortánon, betonon azért nagyon imád driftelgetni a kicsike, amire érdemes odafigyelni! Nyáron meg talán egy picit meleg, olyankor csak nagyon vékony zoknival érdemes benne a kalóriákat égetni. Cserébe azonban ott a már említett kényelemfaktor, ami ugye egyáltalán nem hátrány!

 Mi legyen a következő?

A Saucony fel is adta a leckét. Mi jöjjön utána? Csendben mondom, hogy a szakértők szerint 1000 km után a legtöbb műanyag elfárad, megadja magát, érdemes beruházni egy következő termékbe…

A futásban mértékadónak tartott Runrepeatet olvasgatva, arról álmodoztam, hogy maradok a Saucony-nál és majd nagyot nyelve az ára miatt, de Endorphin Speed, esetleg egy Endorphin Swift lesz az új csoda, amivel a Bujtosi-tavat kerülgetem. Csak hát éppen sem az a méret, sem az az árcédula nem jött velem szembe, amitől lázba jöttem volna, így a SUPERB kategória többi versenyzőjét is alaposabban szemügyre vettem. Végül rendeltem is egy átkozottul kedvező áru (és átkozottul megdicsért) Rebook Floatride Energy 3.0-át, de kiválasztott méret helyett, egy valóságos hegedűtokot küldött nekem egy cipőkkel kereskedő cseh webshop és mivel a cipő sarka sem volt agyonpárnázott, úgy döntöttem visszaküldöm a csukát. Sajánltam igazából, mert a megrendelt csuka hibrid, jó rekortánra, de könnyebb terepre is. Sőt, állítólag a Csendes-óceánról lehalászott műanyagokat használják fel a készítése során, amire a National Geographic sárga négyzete emlékeztet minket a cipő nyelvén, a talpbetétre pedig az a hullámzó óceánt nyomatták...

Hokategória...

Újabb hetek teltek el, tesztek és vélemények olvasgatásával. Amikor is a Hoka One One Rocket X tavaszi színeivel, (számomra) szemrevaló külcsínével és agyondícsértségével, mint egy kis bogár dúdolni kezdett a fülemben. Itthon olyan ára volt, hogy maradt az álom kategória, de aztán egy német webshop engedett az összegből és onnantól kezdve úgy éreztem, lesz ebből még lábfrigy! Ismerősöket hajtottam fel, mert ugye a német webshop Magyarországra nem küldözget semmit, és így egy hét alatt sikerült Nyíregyházára varázsolnom egy elfogadható áru példányt. Tudtam, hogy egy esetleges csere nehézkessé válik ezzel a szívességi szállítással, de hát Korda Gyuri bácsi szerint is kell néha az all in!    

A cipő egy vasárnap délután érkezett meg hozzám. Kék doboz, benne egy biciklikatalógus grátiszként, meg a Hoka büszkesége. A cipő élőben is vagány. Szépen kidolgozott, a színei blikkfangosak. A gyártó szerint unisex, amitől nekem mindig borsódzik a hátam. Vidéki vagyok na, itt illik tudni eldönteni, hogy fiúnak, vagy lánynak születtél.  

Maradjunk annyiban, hogy ez a fehér-sárga, piros „tesztcsíkkal” ellátott cipőcskét, szerintem tavasszal, nyáron még a dupla Y-kromoszómás egyedek is használhatják egy kellemes jogging erejéig, de egy biztos, ha egy kecses női lábon pillantanám meg, sem gondolnám, hogy az ura csepp lábáról csente le a csukát!

Hamupipőke teszt...

Az első „huzakodás” jelentette a kihívást! Bár olvastam, hogy a cipőt inkább keskeny lábú gazelláknak, mint elefántoknak és torkosoknak találták ki, azért azt nem gondoltam, hogy a negyvenesnél valamivel nagyobbacska láb számára, ez valóban keskeny érzés lesz. Így jártam anno a NIKE Winflo6-sal is, és tudtam, hogy 3-6 km után enged majd az anyag, de azért rögtön összeszorult a torkom, hogy a Sauconynál még véletlenül sem merült fel a keskenység problematikája.

A lakásban való járkálás után, ami egyből feltűnt, hogy a cipő döbbenetesen könnyű, mesésen párnázott és valami „természetellenes” légiességet ad a járásnak. Mindezt azzal éri el, hogy nemcsak a keskenysége miatt passzentos, hanem a lábfej és a boka találkozásánál, egy abroncsféle gumialagutat kapott. Szóval, ha megfelelő a méret, a cipő szinte rásimul a lábra, a vastag, párnázott talpból pedig csak azt lehet érezni, hogy a szokásosnál magasabb lesz tőle az ember. Súlya nincs. Futás közben pedig megmarad ez az érzés. Csak így tudom leírni; természetellenesen légies. Talán azért, mert én nem így lépek és ő kényszeríti a lábra, hogyan lépjen benne, vagy a talp szerkezete követeli meg a sajátos mozgást, de túl buta vagyok, hogy jól fogalmazzam meg azt, mit érzek benne futás közben.

A tesztelők többsége arra is felhívta a figyelmet, hogy lehetőleg száraz időben futkározzunk vele, mert csúszós a talpa. Ezt csak megerősíteni tudom. Nedves aszfalton simán csúszkál a cipő, lehetőleg száraz körülmények között húzzátok fel.

És akkor 19-re lapot húzunk...

A Hoka mellett akkor döntöttem, amikor a Runrepeat szakújságírója, azt merészelte írni róla: almost perfect. A biztonság kedvéért én az ecipo egy nagy hétvégi akciójában rendeltem egy cirádás Asics Noosa Tri csukát is. Leárazva egészen kellemes összeg forgott ki a szerencsekeréken, és a „szakértők” javaslata alapján, az sem rossz vétel…

Az Asics triatlonistáknak szánt speciális cipőjével még csak a lakásban ismerkedünk. Ég és föld a különbség a Hoka és az Asics között. Úgy tűnik a japók javára. Más, kényelmesebben párnázottabb a sarok, sokkal szélesebb a lábfejnek szánt rész, és valahogy gördülékenyebb is a csuka. Éppen ezért azt állapítottam meg, hogy a futócipő teszteket a lehető legnagyobb bizalmatlansággal érdemes olvasgatni. A közhely továbbra is fennáll; nincs két egyforma láb, nincs két egyforma ember… Csak a futás szeretete közös. Ha a Noosában is lefutom az első négyest – ígérem -, visszatérek!

A Hoka pedig számomra az a nő, aki iszonyú csinos, akit mindenki megnéz, aki simán exhibicionista, de még most tanul főzni, nem szeret mosogatni, és folyton az az érzésed, csak egy epizodista lesz az életedben…

De adjunk neki még egy hónapot...