- Ha nem szerzel Tiszavasváriból mákot, akkor nem lesz mákos bejgli! Nekem a bolti nem kell! – szögezi le édesanyám, ellentmondást nem tűrő hangon és hogy hangjának nagyobb nyomatékot is adjon, le is teszi a telefont. Elmondatott, idén is Tiszavasváriból kell a mák. A földrajzilag eredetvédetett alapanyag iránti igény azóta alakult ki, amikor néhány éve egy máktisztító berendezés átadásakor, egy maroknyi, textilzsákba csomagolt, étkezési mákot kaptunk ajándékba.

A Sotkó család által jegyzett Sotiva-Seed Kft. üzemében voltunk hivatalsok akkor, és stílusosan minden résztvevőt egy ilyen felbecsülhetetlen értékű zsákocskával lepték meg. A mák édesanyámhoz került, aki aztán nem átalkodott felhasználni a tiszavasvári csodát. Szó szerint tessék érteni a csodát! A mákszemeket ugyanis annak rendje és módja szerint Nyírbátorban ledarálták, aztán comme il faut a beigli tésztájába töltötték, némi konyakba áztatott meggyszem, meg mazsola társaságában. És mit ad Isten, a végeredmény álomszerű csoda lett! Nem is ettük, faltuk. És kérdőn néztünk anyukámra, miért fogyott el a bejgli ilyen gyorsan? Édesanyám a mákra fogta, mert szerinte teljesen más ízű, mint amit a boltban lehet kapni…

Az Arrakisról fűszert, Tiszavasváriból meg mákot!

Egy évvel később Szőke Zoltán, polgármester úrhoz fordultam, lenne szíves a Sotiva Seed Kft-hez valami elérhetőséget adni, mert itt a karácsonyi bejgli sora forog kockán. Szerencsémre a cég ügyvezető igazgatójához kaptam elérhetőséget. Sotkó Gyula nem csupán egy „mákos”, vagy inkább mákban utazó vállalkozó, hanem professzora is a növénynek. Magyarországon, de talán még a kerek világon is kevesen értenek úgy a mákhoz, termesztéshez, fajtáihoz, mint a tiszavasvári úriember.

Amikor vázoltam neki, hogy egy nyírbátori család karácsonyi bejglije forog kockán, akkor mosolygó hanggal felelte nekem, hogy menjek ki bátran hozzá, aztán megegyezünk.

Abban az évben magyar, török és angol mákot kaptam Sotkóéktól. Gyula bátyám alaposan elmagyarázta, hogy ne féljünk a török mákszemek tarkaságától, ne féljünk attól, hogy az egyik acélszürke, a másik meg aprócska barna, csak daráljuk meg és kóstolgassuk.

És milyen igaza volt!!! A török mák lenyűgöző íze rácáfolt a furcsa, heterogén külalakjára. Erre is igazzá vált a mondás; csúnya és finom. De nem volt ott baj az angol és magyar mákkal sem.

Idén is mákjuk volt!

Sotkó úr, aztán bevezetett az étkezési máktermelés világába, hogy a növény esetében a csehek a mérvadók. Ők termelik meg az összes előállított mák közel 20%-át és ennek megfelelően ők határozzák meg a világpiaci árat. A másodikok a törökök, harmadikok a franciák és őket a spanyolok követik. Mi magyarok az 5. helyen állunk a magunk 5-6%-os világpiaci részesedésünknél.

Sotkó úr arról is beszélt, hogy azért érezhetjük úgy, hogy a tiszavasvári mák finomabb, mert ők speciális, valóban étkezésre szánt fajtákkal ajándékoztak meg, míg a bolti mák sokszor import, és nem feltétlenül takarja a legjobb minőséget. Aztán kiokosodtam, hogy az ipari mák esetében az a lényeg, hogy minél nagyobb legyen a morfintartalma, míg az étkezési esetében pontosan az a jó, aminek alacsony a hatóanyagtartalma.

Idén pedig azt tanultam meg, hogy azoknak sincs mindig mákjuk, akik a mákra esküsznek. A koronavírus miatt ugyanis az egész világon vészhelyzeti üzemmódra kapcsolt az egészségügy és érezhetően lecsökkent a morfintartalmú gyógyszerek iránti kereslet. A tiszavasvári vállalkozás számára a világjárvány katasztrofális helyzetet teremtett.

- Volt olyan hónap, hogy csak annyi pénzük maradt, hogy a munkatársainkat fizettük ki, mi a cég tulajdonosai egy fillért sem vittünk haza – mondja Sotkó Gyula. – Senkit nem akartunk elengedni, de jó pár álmatlan éjszakán vagyunk túl. Az ipari mák piaca beszakadt, nem lehetett eladni a terméket. Csak az étkezési mák piaca maradt meg. Ám aki mákkal foglalkozik, az alapvetően az ipari mákra koncentrál – fűzte hozzá a cégvezető.

- De nem adtuk fel! És most az év végére már talán tudunk mosolyogni, de legjobb esetben is nullás esztendővel számolunk – szögezte le végül.

Nekünk is lehet mákunk?

Ha nagybani piacok árait vesszük alapul, kiderül az étkezési mák ára az elmúlt évekhez képest magas. 1000-1200 forintot kérnek a szemek kilójáért, függetlenül attól, hogy hazai, vagy import a termék. Sőt a szakértők még néhány év bíztatták is gazdákat, hogy termeljenek bátran mákot, mert kereslet van. A növény alapvetően igénytelen, ha jól választják ki az apró szemek földbejuttatását, (se a nagyon nedves, se a nagyon száraz földet nem szereti), akkor már fél siker. Két éve (2019-ben) pedig úgy számoltak a szakértők, hogy a mák hektáronként annyi nyereséget termel, mint 8 tonna kukorica. A mák ráadásul jó hatással bír a talajra. A korán lekerülő, kis tömegű növényzet viszonylag kevés tápanyagot von ki a talajból, és az őszi vetéshez kiválóan elmunkálható kultúrállapotban hagyja hátra. Mivel főbb növényeink egyikével sem rokon, beilleszthető a vetésforgóba. A tapasztalatok alapján, akár búzát, akár repcét vetnek utána, az 20-25 százalékkal többet terem, mint egy kalászos elővetemény után.

Miközben Tiszavasvári felé autókáztam, arra gondoltam, hogy az én drága nagymamám, míg nem költözött a mennyországba, minden évben termelt annyi mákot, amennyire a családnak szüksége volt. Most azonban minden karácsony előtt utána kell járni. Ha nekünk nem csak egy kilónyi kellene évente, akkor (is) biztosan megkeresném a tiszavasvári Sotiva Seed Kft-ét. Aztán megállapodnék Sotkóékkal, hogy már pedig csak tőlük kerül majd a magyar családok asztalára mák. Ez nem a reklám helye, ezek a tények, összehasonlíthatatlanul jobb mákot kapok tőlük, mintha a boltból vennénk és erre az édesanyám karácsonyi bejglije a garancia.

Az pedig a világ egyik legjobb minőségi tanúsítványa!