- Önnek is? nekem is! - nevetve pacsizik össze a hetvenhárom éves apukám és egy 35-40 körüli asszonyka Sztányi doktor, Bujtos utcai magánklinikáján. Örülnek egymásnak és mindkettejük a csuklóját mutogatja.

- Nekem ráadásul mind a kettő! - húzza ki magát apukám!

- Hát nekem is! – kacag a hölgy. És a másik kezét is magasba emeli.

Felületes szemlélő talán azt hinné, hogy a vidám öngyilkosjelöltek éves találkozójára érkeztek, ám aki egy picit jobban megtekinti apukám és a vidám hölgy kezét észre veheti, hogy a csuklójukon hosszanti heg található, ami a tenyér alsó részétől vezet az alkar irányába, olyan 5-7 centiméter hosszúságban. A hozzáértők rögtön rávágnák; alagútszindrómások. Aki ismeri ezt az elváltozást tudja, hogy aki ilyenben szenved, annak ordenáré fájdalmai lesznek, nem érzi az ujjait, dagad, majd leszakad, szóval csupa olyan dolog, amivel egyszerűen nem lehet együtt élni… Egészen a műtétig tart a cudar érzés, mert akkor az orvos letapadt idegeket szépen kiszabadítja a fogságukból és a végtag ismét használhatóvá válik.

- Amikor a tenyerem közepébe beleszúrt, azt hittem szikrákat hányok! Akkora káromkodás szakadt ki belőlem!  – mondja a hölgy. Két eleven gyermek anyukája, akik a kocsiban várakoznak, édesapával.

- Az első még el is ment, de a második műtétnél én is rúgtam egyet! - teszi hozzá édesapám, aki szintén megjárta tenyér közepébe szúrás fájdalmas országútját.

- De olyan jó, hogy megcsinálta! – sóhajt látható lelkesedéssel és megnyugvással a hölgy. - Debrecenben nem kaptam időpontot. Itt meg eljöttem, aztán már vágta is!

- Így jártam én is – bólogat apukám. – Rápillantott Sztányi doktor úr és már adta is az érzéstelenítőt. Én meg azt hittem, hogy csak megvizsgál, előjegyez. Egy itt várakozó idősebb hölgy még mondta is, neki pillanatok alatt megcsinálta a doktor úr! – teszi hozzá.

A debreceni hölgyről kiderül, hogy még a cívisvárosban is Sztányit ajánlották neki. Fel is készítették, hogy ne féljen, mert a doktor nem fog teketóriázni. Vágja, piszkálja, feltárja, varrja. Semmi cécó, meg kecmec. Ahogy ott ültem és hallgattam őket, azon gondolkodtam, létezik-e még ilyen jó hangulatú rendelő, ahol a páciensek mesedélutánt tartanak egymásnak? Mosolyognak a fájdalmaikon, melyek szép lassan halványodnak, elmúlnak. Eszembe jut, hogy az isten vezethet minket sötétségben, meg alagútban, a végén csak kivezet a fényre. Köszönjük neki, meg az ügyes kezű dr. Sztányi István doktor úrnak!   

elérhetőség: Bujtosi Klinika